Hát itt vagyok újra. Vártam is, meg nem is...igazából kedvem lett volna kiélvezni a nyár utórezgéseit Zánkán vagy Tihanyban, de azt is tudtam, hogy az újabb periódus Prof. Garred laborjában nagyon hasznomra fog válni. Az utolsó pillanatban megvettem egy KLM-jegyet a korábbi voucheremmel, és Koppenhágába, igen-igen, nem Malmöbe, így kicsit kevesebbet kellett (volna) cipelnem a bőröndöm, de végül még annyit sem kellett - ahogy az később kiderült, lásd később:) Az utolsó hetek megint őrült szervezkedéssel teltek, hogy mindent letudjak-átadjak-elintézzek, és még itt-ott egy-egy találkozó:) Na meg a szüret. Nagyon jó volt a hangulat, mint mindig, de Gáborom iszonyúan megijesztett:( Szeptember 1-e volt, szép idő, hülyéskedtünk, aztán egyszer csak Gábor rosszul lett: zsibbadt a bal keze és lába, alig tudott ráállni, és nem akart elmúlni! Rögtön rosszra gondoltam, leteszteltem, hogy tud-e mosolyogni felszólításra, visszaismételni összetett mondatot, stb., minden ment gond nélkül, és a vérnyomása is rendben volt. Még a házat is körbefutotta, és később ahogy elkezdtem masszírozni a vállát-hátát, enyhült a zsibbadás, és el is múlt. Utána pedig nem lehetett leállítani, derekasan kivette a részét a szüretből.
Hétfőn meg elintéztem pár dolgot, Gábor abszolút negatív kardiológiai vizsgálatot produkált, és kezdtem megnyugodni. Kedden elérkezett az indulásom napja:( Gábor kikísért a reptérre, a biztonsági kapuig jött velem, aztán elváltunk:( Később délután küldött 1 smst, hogy a neurológiai vizsgálat is negatív lett, szóval kezdtem megnyugodni. Az út abszolút kényelmes volt, még az amszterdami átszállás sem zavart különösebben, és pontosan megérkeztem Koppenhágába. Ráadásul könnyedén, lazán, -23 kg-val, mivel az egyetlen bőröndöm minden ruhámmal-laboros jegyzetemmel-ajándékokkal Amszterdamban maradt. Juhhééééééé!!!
Jött a szokásos jegyzőkönyv felvétel, megadni a bőrönd típusát, kiszállítási címet, és még 1 helyes piperecsomagot is kaptam, túlélni a bőröndnélküli napokat, benne egy XXl-es pólóval, hehe:) Valahogy éreztem én egy ilyen fordulatot, nem ért túlságosan váratlanul a dolog - lévén ez már a 2. esetem 1 éven belül a KLM-mel- így a hátizsákomban ott lapult a váltás cucc, legalább másnapra:) Az meg külön öröm volt az ürömben, hogy 2-3x át kellett volna szállnom, hogy eljussak Skodsborg-ba - így legalább bőrönd nélkül tettem ezt meg:) Bernt és Marianne nagyon kedvesek voltak, vacsival vártak, és jó volt belépni a régi kis padlás-birodalmamba,ahová Chilis követett:)
Este 10 körül leültem a gép elé, hogy bejelentkezzek skype-ra, Gáborom meg sehol! Végülis a 3. sms-ből végre tudtomra adta, hogy kórházban fogták, mert a CT valami gyanúsat mutatott!!! Azt az estét, és a következő napokat senkinek sem kívánom....Gáboromat bent fogták péntekig, hogy kivizsgálják, bár akkor már semmi sem tünete sem volt, én meg folyton hívogattam az orvosait, mert Neki alig mondtak el valamit. Ha nem az OITI-t hívogattam, akkor a KLM ügyfélszolgálatot, mert a csomagom közben a 2. beígért napra sem érkezett meg...bár ekkor ez izgatott a legkevésbé. Iszonyúan féltem, aggódtam Gáborért, közben beindult keményen a munka, beszámolók, és csigalassúsággal, bizonytalanságban teltek el a napok:( Már ott tartottam, hogy hazamegyek, annyira féltettem Gábort, és olyan lelkiismeretfurdalásom volt:( Szerencsére a családja, a barátai, orvos ismerőseink mind körülötte sürögtek-forogtak, így elég hamar VIP-ként kezdték kezelni a nővérek:) Végül maradtam, mert megbeszéltük, hogy nem sok mindent tudnék ott tenni, és egész nap nem is lehetnék vele. Szerencsére tudtunk skypeolni,tetőtől talpáig kivizsgálták, tünete nem volt, és minden rendben volt,azt leszámítva, hogy az MR is kimutatta a CT-n látott kis léziót, ami viszont semmi funkcionális zavart nem okozott, szerencsére. Ez egy intő jel volt, mostantól jobban oda fogok figyelni, hogy miket eszünk, eleget igyunk, mozogjunk, stb.
Harmadnapra a bőröndömet is kihozták, így végre odaadhattam a kollégáknak és a vendéglátóimnak az ajándékokat, végre megkerült minden becses laborjegyzetem, és addigra pontosan kihasználtam ruha-ügyileg a KLM 100 euros késési vigaszdíját:)
Hát, ilyen viszontagságosra sikeredett a megérkezésem Koppenhágába. Csak remélni tudtam, hogy nyugisabb hetek jönnek....
Íme a kis barátnőm, aki Apához is szívesen bújt:)
