Már kicsit régen írtam, de most uccu neki, végre rendeződök térben és időben is, valameddig:)

Szóval nagyon jó volt végre otthon lenni 1 kicsit...tömény volt, de annyira vágytam már haza, és minden tökéletesen sikerült:)

Péntek hajnalban összecihelődtem és kivonszoltam magam a vonathoz...na nem az álmosság miatt, hanem mert a bőröndöm 25 kg nyomott (!!!), mint ahogy a reptéren kiderült. Szerintem a mérhetetlen hazavágyás adott erőt, de ahogy bírtam, felsprinteltem vele a háztól a vasútállomáshoz vezető macskaköves lépcsőkön, aztán a főpályaudvaron átszálltam egy Malmöbe menő vonatra, ott meg felszálltam a reptéri buszra. Na, ott már annyira túltengett bennem az erő, hogy egy kézzel sikeredett felemelni a 25 kg-t...pedig nem akartam én annyira, csak amikor épp elérve a buszt majdnem hanyatt vágódtam rajta, akkor egy kézzel kapaszkodni kellett, a másikkal meg valahogy magam után repítettem a bőröndöt:) Volt benne rengeteg ajándék, túl télies ruhák meg nem kevés kiolvasott könyv:) A reptérre érve már-már repdestem az örömtől (főleg a bőröndöt leadva), hiszen már csak órák választottak el a hazarepüléstől:) És végre felszálltunk, aztán le, a bőröndöm is sértetlenül megjött és Gáborom ott várt rám a reptéren! Jajj annyira vártam már ezt a napot, meg a hazamenetelt Veszprémbe! Fél óra alatt hazataxiztunk, és a nap hátra levő részében főzőcskéztünk (főleg Gábor), meg nagyjából kipakoltam. Szombat reggel kezdődött az őrült tempó: reggel 7re fodrászhoz mentem, aztán suliba, ott egyeztettem a szakdogám témáját, suli után shoppingoltunk Gáborommal, aztán este buliztunk egy nagyot a barátainkkal, ahol a legnagyobb meglepetés az volt, mikor Betty a nyakamba ugrott hátulról, orvul:) Hajnali 4től 6ig pont volt 2 óra szusszanni, aztán irány Veszprém, VÉGRE!!!:) Így most már minden teljesült, amire olyan régóta vágytam:) Apa szülinapját ünnepeltük, Anya istenieket főzött, és rengeteg sütit sütött, meg csomót nevettünk, és együtt voltunk!:) Hétfő reggelre elég jól sikerült magamat kialudni, bár mostanában hetente kiesett 1-1 éjszaka alvás. Délelőtt Anyával a városban mászkáltunk, aztán Mamamánál még egyszer összegyűltünk ebédre:) Csak az árnyékolta be a napom, hogy délután már indultam vissza Budapestre:( Azért ebben is volt valami jó: első utam a buszról leszállva a Feneketlen-tó felé vezetett, ahol beültünk a csajokkal egy teaházba:) Végre, majdnem teljesen együtt...csak Tami hiányzott:(

Kedd sem telt unalmasan...reggeli utam a Kútvölgyibe vezetett, mert már az itthoni labor is nagyon hiányzott:( Csináltam "smorbrod"-ot, meg vittem sütit, amik a reggeli labormegbeszélés alatt (talán túl) hamar elfogytak:) Olyan jó érzés volt bemenni...pár óra múlva már olyan volt, mintha most is ott dolgoznék, csak a nap végén volt rossz elindulni:( Jó volt beszélgetni a többiekkel, és megbeszélni Professzor úrral, hogy melyik projekt éppen hol tart...már úgy folytatnám az itthoni munkát is! Délután épp hogy hazaestem, már mentünk is a Wasabi-ba, amivel Gáborom lepett meg:) Istenieket ettünk, nem is keveset, aztán valahogy hazadöcögtünk...csak ne kellett volna bepakolnom másnapra, a visszaútra:( De legalább a bőröndöm súlya a felére csökkent, 13kg-ra:)

Gáborom kikísért a reptérre...akkorra már elég siralmas hangulatban voltam:( Semmi kedvem sem volt visszamenni, itthagyni a szeretteimet, akármennyire is élveztem a kinti melót:( Dehát, hogy ne legyen időm búslakodni, a reptérről a bőrönddel együtt egyenesen a laborba vezett első utam. Előkészítettem a lemezeket másnapra, meséltem a kollégáknak az otthon töltött pár napról és szomorkásan tudomásul vettem, hogy csak szombatra lesz meg a kísérleteim eredménye, mert az éjszakákon át tartó inkubálások váltak be. Következett néhány lagymatag nap (de legalább közben jól haladtam a cikkekkel), majd szombaton eljött a nagy napom: csodaszépen sikerült reprodukálni a korábbi biztató eredményeket, és sikerült kizárni egy lehetséges másik módszert:) A hétvége innentől kezdve úgy telt, ahogy már szerettem volna egy ideje: vasárnap magamtól, kényelmesen felkeltem 7kor, és a kuckómban egész nap egy cikken, meg a Mantrás szakdolgozatomon dolgoztam. Kint süvített a szél, én meg borzasztóan élveztem bent, a meleg kuckóban, hogy végre elmélyedhetek ezekben:) Most megint akut, vagy még mindig krónikus időhiányban szenvedek: annyi cikken dolgoznék, annyi mindent olvasnék, és közben a szakdolgozatom is írnám! De most a kísérletek a legfontosabbak: ma reggel megmutattam a szombati eredményeket a főnökömnek, aki hasonlóképp örült nekik:) Szépen megbeszéltük, hogy még miket kell megcsinálnom a készülő módszertani cikkhez, és bár ez mind reálisan elvégezhető áprilisig, felvetette, nem hosszabbítanám-e meg a dániai tartózkodásom? Háááát....örültem neki, hogy meg van velem elégedve, de én Húsvétra otthon akarok lenni, és aztán rengeteg programom borulna, ha visszamennék még áprilisban...Szóval most hajszál pontosan, csont nélkül el kell végeznem minden kísérletet, hogy kikerekedjen a cikk anyaga. Eddig nagyon jók a kilátások, és iszonyúan élvezem:) Közben kaptam ma még 1 jó hírt: hogy részt vehessek egy genfi konferencián, 2 helyre is adtam be pályázatokat. Ma jött a levél, hogy az EAACI odaítélt nekem travel grant-ot, ami az összes költségemet fedezi majd (regisztrációs díj, úti költség, szállás).

Szépen alakul a nyár, nem lesz unalom....és beérnek a pályázatírással töltött éjjelek:)