Hát eljött a nagy nap...igaz, hogy Gáborral este derítettük fel a klinikához vezető utat, a derengő reggeli fényekben sem sikerült eltévesztenem. Fél órával előbb odaértem, olvasgattam a cikkeket és készenlétbe helyeztem a tokajit. Pontban 10-kor bekopogtam a labor ajtaján, már bent volt a leendő főnököm, és nagyon kedvesen fogadott, örült a csokiknak és a tokajinak is:) Nagyjából megbeszéltük a terveket, amibe bekapcsolódott Lea és Mikkel is, velük is fogok majd dolgozni. Ezután végigvezettek az egy emeleten átívelő laborokon, bemutattak rengeteg embernek, megmutatták a labort és az irodát, ahol dolgozni fogok, és közben ebédidő lett. Van egy olyan jó szokásuk (és hozzá egy tágas külön ebédlőjük), hogy a csapat nagy része együtt ebédel, nagyon családias az egész! Levonulnak együtt a svédasztalos-halas-salátás-smorrbrod-os menzára, megpakolják kedvük szerint a tányérokat, és visszalebegnek az udvaron át a közös, saját ebédlőbe. Velem egy időben érkezett egy holland lány is több hónapos gyakorlatra, és Lea firkantott is pár üdvözlő sort az ebédlői üzenőfalra:)

Pörgős egy nép a dán, ami rögtön szimpatikus volt, és ebéd után fedtem is Lea-val egy lemezt a másnapi fikolin-3 ELISA-hoz (amit úgyis szerettem volna megtanulni), hogy némi rutint szerezzek az új laborkörülmények között. A sokadszori rácsodálkozás ekkor következett, igyekeztem leplezni gyönyörködésem az abszolút "instant" laborberendezések láttán: nem elég, hogy előre, gyárilag öntött géleket kapkodnak ki a hűtőből a western blot-hoz, a PBS kaniszterekben áll (nem nekem kell beoldogatni a sókat), kaniszterekbe állnak a mosópufferek rájuk csatlakoztatott gyorsmosó fejjel és hegyekben állnak a dobozolt pipettahegyek (ez sok konfliktust kiküszöbölhet:)). És ez még csak a kezdet volt. Gyorsan fedtem lemezt másnapra, és már mentünk is egy másik épületbe PhD-védésre, ami várhatóan angolul folyt. Végül, kiszámíthatatlan módon hol angolul, hol dánul tartotta a lány, dehát így még izgalmasabb volt. Utána hazaindultam, jól lesétáltam a 20 percet Norreportig, már csak azért is, hogy ellessem a biciklis szokásokat, és hogy merre tudnék munkába jönni. Bernt, megigérte, hogy kapok majd biciklit kölcsönbe, amit felvihetek a vonatra, és a vasútállomástól csak eltekerek a klinikáig:) Ez többszörösen jó: nem kell majd drága buszjegyet vennem, és aerobik bérletet se, hogy fitt maradjak:)

A háziak a lehető legtapintatosabb módon célozgattak rá, hogy főzhetnék nekik magyarul, csak arra nem számítottam, hogy pont aznap....sebaj, küldetés teljesítve. Én voltam felelőtlen, mikor magamtól megígértem ideérkezéskor:)

Szerdán még nagyobb kedvvel mentem be dolgozni Fikolin Országba, és haladtam a metodikával, ami sajnos csak holnap lesz kész:( Eleinte furcsa volt, hogy pl. nem blokkolják a lemezt úgy mint mi, és a hosszú inkubációs idők miatt harmadnapra lesz csak kész, dehát ez van. Igyekszem mindent ellesni, és az írószerraktárból kapott okosságos füzetben mindent írok.

A délutánt egy munkabeszámoló koronázta meg, aztán hazaindultam, kellemesen fáradtan. Gyors a tempo, és az egész napos csacsogás angolul, meg a dán feliratok kitalálása fitten tartja az embert....de eddig nagyon tetszik, csak egy szusszanásnyi idő nincs.

Az előregyártott WB gélek (mert hogy rengetegféléjük van) fölött még próbálok napirendre térni. De feledhetetlen szerelmem az az ELISA mosó, amivel csak át kell suhanni a lemez fölött:)