Oslo-ba megérkezve voltam a holtponton: akkor már 1 ideje nem aludtam, kezdtem nyűgösödni, de aztán megráztam magam:) Ha már itt vagyok, és van 6 órám az átszállásig, csak nem fogok a reptéren vacakolni! A cikkel eddig már jól haladtam, úton-útfélen írtam,amikor lehetett, így szereztem 1 Oslo-térképet és fél óra alatt bent voltam a city-ben. A pályaudvar szerencsére pont a központban volt, így kényelmes sétával megnéztem az operát, a parlamentet, az osloi dómot, a városházát, a királyi palotát, az Akersbrygge-t, miután végigsétáltam a Karl Johanns Gate-n (főfő puccos bevásárlóutca). Az Akershus kastélyban sokat időztem, ez egy gyönyörű kis kastély boszorkány(cellával), gyönyörű, középkori termekkel és állítólag szellemekkel:)
Miután ezt mind bejártam, már kellően fáradt és éhes voltam, és a biztonság kedvéért visszamentem a reptérre. Ahogy becsekkoltam, és már csak várni kellett, lehuppantam egy kávézóban a laptopommal, egy sütivel+kávéval:) Én naiv azt gondoltam, hogy ekkora távolságok, ennyi kaland és szépség után már semmi különös nem történhet az 1 órás Oslo-Koppenhága repülőúton...max. a bőröndöm elvesztése. De nem így lett. Ezúttal pontosan indult a Norwegian, felszálltam a gépre, és látom ám, hogy a kiválasztott, ablak melletti helyemen 1 barnás bőrű, szakállas férfi ül. Végül ráhagytam, mert gondoltam, úgyis hamarosan sötét lesz...Lehuppantam a középső ülésre és pár perc múlva síkideg voltam a férfi viselkedése miatt: 1. előre-hátra hajladozott, mintha imádkozna (talán Mekka felé, morfondíroztam magamban), 2.percenként az óráját nézegette, 3. percenként hirtelen mozdulatokkal kikémlelt az ablakon 4. folyton mozgolódott, meg-meglökve engem. Lehet, hogy a fáradtság miatt túl alacsony volt az ingerküszöböm, de én meg voltam róla győződve, hogy ITT_MOST_MEGHALOK. Tuti egy terrorista ül mellettem, és biztos ami biztos, pont mellettem! Közben a jól öltözött fickó (biztos kiöltözött a nagy tettre) elégedetten simogatta a szakállát és folytatta idegesítő tevékenységét. A szomszédom zenét hallgatott, fel se figyelt. A stewardessek el voltak foglalva minden mással, én meg nem akartam magamból hülyét csinálni, így hallgattam, előkészítettem a mobilom és árgus szemekkel néztem, nincs-e valami furcsa eszköz a pasasnál. Már kezdtem magam sajnálni, hogy mennyire nem szeretnék még átköltözni a másvilágra, aztán inkább elővettem a Norvégia-könyvem, és próbáltam lenyugodni. Ilyen keservesen telt el az 1 óra repülés, és hát úgy tűnik, túléltem:) Amikor leszálltunk, mormogott valamit maga elé a fickó, csak úgy, de nem értettem. Szaladtam el,ahogy tudtam:) A keserves út után viszont vigaszdíjként sértetlenül, gyorsan megjött a bőröndöm! Lehet, máskor is nekem kéne becsekkolni, és akkor nincs gond:) Legközelebb esetleg ne végezzem el magam saját magam biztonsági ellenőrzését? Vagy megtankoljam a repülőt?:) - gondoltam magamban Tromso-ben, miután becsekkoltam a bőröndöm:) Hamarosan jött a vonatom, és 1 átszállással, este 8ra megérkeztem Skodsborg-ba.
Hát, ez volt a nagy skandináv kalandom igaz története:) Még most se hiszem el, hogy mennyi csodálatos helyen járhattam. Sehol se töltöttem sok időt, de már december óta készültem erre, és mindenhol próbáltam célirányosan megtalálni az eltervezett látnivalókat:) Lassú andalgásra úgysem alkalmas annyira a téli zimankó, meg nem is vagyok az a típus:) Magamban minden nap után hálát adtam egy nem-tudom-definiálni-magasabb-lénynek, hogy minden úgy sikerült, ahogy elterveztem jó előre, minden klappolt, volt, ahol még többet is láttam, mint terveztem, és sok kedves, érdekes emberrel találkoztam....és iszonyú hálás voltam azért, hogy sehol semmi baj sem ért és végig tudtam ezt csinálni úgy, ahogy megálmodtam:) Köszönöm:)
