Szóval megérkeztem ide, a leginkább áhított helyre, ahová olyan régóta vágytam már: az északi sarkkörön túli Tromso-be. Szerencsés helyzet, hogy itt a repülőtér csupán 5km-re van a várostól (nincsenek itt nagy távolságok, maga a sziget sem túl nagy). A shuttle busszal elmentem a B&B-hez legközelebb eső megállóhoz, és már ott is voltam a szálláson, minden flottul ment:) Közben a sofőr azt mesélte, hogy pár napja repülőről látta a fényeket!!! A szobámba érve gyorsan bejelentkeztem skype-on, hogy élek még, megnéztem a napaktivitás jelentést és megírtam a pályázatba a részem, hogy nyugodtan aludjak:) Végre jól kialudtam magam, és fél8kor keltem, a sirályok panaszos vijjogására:) Az ablakomból teljesen ráláttam Tromso híres hídjára, és a túlparton az Arctic Cathedral-ra, ami főleg este, kivilágítva fantasztikus látvány:)

Egyetlen teljes napomat itt avval töltöttem, hogy bejártam a nevezetességeket, átsétáltam az orkánerejű szélben a szemközti szigetre, Tromsoya-ra, megnéztem az Arctic Cathedral-t, és megfagytam fent a hegyen (készülve az éjszakai túrára), miután felmentem a felvonóval. Tromso hihetetlenül élhető hely, minden van, ami kell a mindennapi élethez, és a Golf-áramlat + a környező hegyek hatására itt nem jellemző a szibériai hideg, hiába van a sarkkörön túl:) Egyedül a hegyen fáztam, de ott nagyon, és főleg azért, mert iszonyú erős szél fújt. Így hát a következő közlekedő kabinban le is mentem, és visszasétáltam a szállásra, hogy testileg-lelkileg felkészüljek az éjszakai megfagyásra, miközben hajszoljuk a csapongó északi fényt:)

Hihetetlen mennyiségű ruhát felkaptam magamra: zokni, harisnya, leggings, zokni,sínadrág, bundabugyi, trikó, póló, pulcsi,pulcsi,pulcsi,sídzseki:) +túrabakancs:) és ezek után még mozogni is tudtam:) 6ra mentem a megbeszélt találkozóhelyre, és fél 7kor indult az északi fény túra. Szerencsére az első buszba szálltam be, mint utóbb kiderült, avval jobb helyen kötöttünk ki:) Kb.2 órát mentünk, közben többször megálltunk és a vezető ellenőrizte, hogy mennyire tiszta az ég, mert az alapfeltétele annak, hogy láthassuk az északi fényt. Végül a finn határnál kötöttünk ki, egy kellően magas fennsíkon, ahonnan körbe messze elláthattunk:) Eltelt 1 óra, de csak halvány derengést láttunk:( Ráadásul aznapra nem is jósoltak túl erős aktivitást, így nagyon kellett a pozitív hozzáállás:) Tartottunk 1 gyors forrócsokis felmelegedést a buszban, bevetettem a kézmelegítő tappancsokat a kesztyűmben és újra kiszálltunk. Akkor már még erősebben lehetett látni és fokozatosan előtáncoltak a fények! Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes, ahogy kiszámíthatatlanul itt-ott felbukkantak a fények...nem tudom szavakba önteni, gyönöyörű volt! Majd mesélnek a képek:) A túra végére teljesen lefagytak a végtagjaim, de az élmény mindenért kárpótolt:) Kb. éjjel negyed 3ra értem vissza a szállásra, de nem feküdtem le, mert féltem, hogy átalszom a 8 órás járatom Oslo-ba:) Így bepakoltam, és jó időben kimentem a reptérre. Na és most jön a Norwegian csúcspoénja: senki de senki sem volt a Norwegian-os pultoknál. OK, becsekkoltam magam, kijött az automataból a beszállókártyám és a csomagomra ragasztandó hosszú matricaszalag! Hát ez vicc, gondoltam...sikerült rendeltetésszerűen ráragasztani a bőröndömre a szalagot, rápakoltam a futószalagra a megfelelő pozícióban, az odakészített leolvasóval lehúztam a vonalkódot (amelyiket jónak találtam), majd elindult a futószalag és magával vitte a bőröndöm. Cseppet sem voltam nyugodt, hogy mindent jól csináltam-e, és csak remélni tudtam, hogy az oslo-i átszállásnál kezelik a bőröndöm, és nem kell felszednem:) Végül késés nélkül, 8kor elrepültem Oslo-ba. Úgy terveztem, hogy a 2órás út alatt majd alszom, de ez nem jött össze, mert a mellettem ülő indiai kisfiú az apja öléből koncertezett a fülembe, aztán meg segédkeztem a baba áttranszportálásában az anyuka ölébe:) 10kor szálltunk le Oslo-ban, azért megnéztem, kiadják-e a csomagom, de nem jött ki a többivel együtt. Csak remélni tudtam, hogy nem veszett el, hanem kezelik tovább Koppenhága felé:)