Jó korán felkeltem, mert nagy nap volt: a lila ódon biciklivel bevetettem magam Koppenhága kerékpáros dzsungelébe. Nagyjából ellestem már a helyi szokásokat, de azért meglepőek voltak a mindkét irányban többsávos bicikliutak helyenként és a külön biciklis közlekedési lámpák:) A helyzetet az nehezíti még, hogy a bicikliút pont a járda meg a buszmegállók között fut, így ha beáll a busz, a gyalogosok szerteszét röpködnek, a biciklisek meg szlalomoznak:) Úgy kell figyelni, mintha autót vezetnék, így teljesen felébreszt reggel:)

A nagy izgalmat még a mai kísérlet okozta, aminek az eredményére már nagyon kíváncsi voltam. 6-féle lehetséges komplex kimutathatóságát vizsgáltam (volt amit ők már leírtak), és végül szép lett a mérés, és az jött ki, ami nekik is:) Megmutattam a főnöknek is az eredményeket, és meg is terveztük a másnapi újabb variációkat:)

Ami nagyon feldobott még, az egy nagyszabású hazai pályázat, amihez hirtelen másnapra össze kellett rakni a részem. Szuper lenne, ha megnyernénk, akkor maradhatnék kis hazánkban dolgozni ("kalandvágyból", ha a jelen helyzetet nézzük...).

Kicsit megviselten, 5 óra után biciklire pattantam, és teljesen felüdített a tekerés, kiszellőzött az agyam. Norreport-nál leláncoltam a biciklit, és hamarosan már robogtam is a vonattal Skodsborg felé. Mostantól otthagyom majd mindig a biciklit, nem kell minden nap elcipelnem Skodsborg-ba meg vissza, és meglesz a napi mozgás:)