Nagy nehezen megszületett a szombati túraterv. Mikor már kikristályosodott, Marianne próbált lebeszélni a távolság miatt, de akkorra már túlságosan beleéltem magam. Másrészt meg most utazhatok korlátlanul, később méregdrágán jutnék csak el ide....márpedig ide egyszer mindenképp el akartam jutni:) Korán reggel indultam a koppenhágai főpályaudvarról, de nem bántam, mert volt kávém-sütim, és már maga ez a modern, kényelmes vonat is élmény + közben az ismeretlen táj elnézegetése:) Sajnos egész Dániára esőt jósoltak, reggelre így is lett. Erre bevetettem az ír trükkünket:)

Midőn Gáborral 10 napig az örök esők és smaragd mezők hazájában kalandoztunk, rájöttünk, hogyha csokit eszünk, még jobb kedvünk lesz, és akkor nem esik! 10 napból így 9-et esőmentesítettünk akkor, amin anno csodálkoztak is a helyiek, hogy "micsoda mázlink van, napsütés, eső nélkül, ilyet már rég láttak...":)

Amikor már 10 körül Közép-Jylland-on vonatoztam, bevetettem egy csokit. Addig szakadt az eső, aztán észak felé haladva átváltott hóesésbe! Ezzel már boldogan kiegyeztem:) A tervem az volt, hogy először Lindholm Høje-t nézem meg, világosban, ez volt a fő úti cél. Tömören annyit róla, hogy ez Skandinávia legnagyobb viking temetője, Aalborg-tól nem messze, a Limfjord túloldalán fekszik, egy dombtetőn. Sokáig homok borította, és csak valamikor a múlt században (hehe) fedezték fel az épületek és a sírok maradványait. Amikor először láttam róla képeket, eldöntöttem, hogy ide elmegyek:)

A vonattal elmehettem volna odáig egy darabon, csak nem tudtam, hogy a 2 km távot milyen terepen kell megtennem. Azt tudtam, hogy Aalborgból megy pont oda busz. Leszállva a vonatról szereztem térképet és kiderült, hogy csak egy falun kell átmenni, így visszaugrottam a még bent álló vonatra és vígan legyalogoltam az utat. Gyönyörű napos idő volt, szikrázóan fehér, hólepte tájjal. A látvány így talán még lenyűgözőbb volt - eddig csak nyári, hangafüves képeket láttam erről a régészeti területről, most pedig a fehér álmot alvó viking hantok még titokzatosabbnak tűntek.

Miután kigyönyörködtem magam, visszavonatoztam Aalborg-ba, és az óvárosban kalandoztam. Rengeteg szép régi épület volt, köztük a favázas házak a kedvenceim! A kinézett vonat indulása előtt beültem egy szimpatikus kávézóba, és kappucsínót kértem. Kb. 10 perc múlva jött a pincérnő, hogy sajnos ő nem ért a géphez,de tud hozni sima kávét, cukorral és tejjel. Hát jó. Percek múlva megjelent a "helyi kávéval": nagy csésze fekete tea, tej, cukor, és körülötte csokival bevont kávészemek. Hát majdnem elnevettem magam, végül angolosan lehúztam a teát-tejet, mert sietnem kellett és legalább meleg volt:)

Hazafelé már nem nagyon tudtam nézelődni, így olvastam az újabb kedvenc, letehetetlen könyvem (Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át). Kicsit Coelho-ra emlékeztet maga a műfaj, imádom a könyveit.

Idő közben kiolvastam az otthonról hozott könyveim:( Aztán rájöttem, hogy ezen a kis eszes telefonomon magammal vihetek egy csomó könyvet pdf-ben vagy word-ben, nem is nehéz, úgyhogy az elkövetkező hetekben végre nekiállok az elektronikus könyvtáramnak (amit monitoron úgyse szerettem olvasni, így meg mégis:)).

Este 10 körül hazaérve nem maradt más hátra, mint kitalálni a másnapi útitervet:)

Néhány kép Aalborgról: