Nagy nehezen megszületett a szombati túraterv. Mikor már kikristályosodott, Marianne próbált lebeszélni a távolság miatt, de akkorra már túlságosan beleéltem magam. Másrészt meg most utazhatok korlátlanul, később méregdrágán jutnék csak el ide....márpedig ide egyszer…

Mielőtt a bejegyzés végén megmagyaráznám a címet, gyorsan írok az elmúlt napokról. Szerdán nagy volt a (korai) öröm, ugyanis megjött a pakk az otthoni laborból: utánam küldték szárazjégben féltett "kincsem", a sajátkezűleg és -vérűleg tisztított C4 fehérjét,…

Jó korán felkeltem, mert nagy nap volt: a lila ódon biciklivel bevetettem magam Koppenhága kerékpáros dzsungelébe. Nagyjából ellestem már a helyi szokásokat, de azért meglepőek voltak a mindkét irányban többsávos bicikliutak helyenként és a külön biciklis közlekedési…

Az előző napi nagy túra után jól esett egy kis lustálkodás reggel, egészen fél 8-ig:) Utána küzdöttem a nettel, dolgozgattam egy kicsit, de annyira szép idő volt, hogy elkuncsorogtam Bernt-től az egyik biciklit, és elindultam Skodsborg felfedezésére. Hamar átértem a másik…