Jó érzés volt visszatérni a laborba:) Olyan volt, mintha nem is telt  volna el az a néhány hónap, megölelgettek, és az asztalomon az alábbi levélke várt:)

Október elejéig dolgozom itt, aztán október 8-án megyek haza, és október 10-én Krétára, a komplementológusok legfontosabb konferenciájára. Tökjó, hogy a dán kollégák közül is rengetegen mennek, lesz sok ismerős innen-onnan:)

Öröm a köbön, hogy minden reagensből maradt még bőven ahhoz az új módszerhez, amit tavasszal állítottam be, így már az első munkanapomon - a telefonálgatások közepette - összeütöttem egy próbamérést, hogy szépen működik-e, minden stimmel-e. A rendszer gyönyörűen megszólalt (részleteket nem írhatok le a még mindig konkurrens Arhus-i csoport miatt), én meg örültem, hogy legalább ez működik, ahogy kell:) Alkottam valami "maradandót", ami tavasszal működött, és lám, még most is, eme fordulatokkal teli héten:)

Bár már szerdán (szeptember 5) munkába álltam, csak pénteken tudtunk részletesen mindent átbeszélni a Proffal, Estriddel és Leaval. Szuper a terv, és ami főleg nagyon jó, hogy megtanultam egy "kuriózum" funkcionális tesztet, amit otthon is szeretnénk meghonosítani. Erre nem számítottam, így külön örültem neki, hogy rám bízták ezt a módszert:)

Ami még bearanyozta borongós hetemet, az a minták csodával határos "eljövetele" volt. Az az opció, hogy én hozzam ki őket, ki lett zárva, mert szárazjéggel együtt főleg veszélyes csomag, és cipelni sem lett volna egyszerű:) Így, még otthon egy fél pénteki munkanapom arra ment el, hogy megtaláljam a megfelelő futárt, aki szárazjeget is hoz, gyorsan elszállítják, és nem horribilis áron. A FEDEX-et és a DHL-t hamar kizártam, maradt az alkudozás a TNT-vel: X kolléganő kedvező árajánlatát Y kolléga máshogy értelmezte és mentek fel az árak. A duplaárú, 1-napos szállítás helyett végül a félárú, 3-napos szállítást választottam, bár számba rágták vagy 6x, hogy így viszont nem garantálható a csomag sértetlen kiszállítása. Oda-vissza ment a keménykedés, végül CSAKAZÉRTIS a 3-naposat kértem - rajtam aztán nem nyerészkedtek!  Az otthoni kollégáimnak a szállítás napjára elintéztem a dobozokat, fuvarlevelet,számlát, veszélyességi bárcákat- és fohászkodtam az égiekhez, hogy rendben megérkezzenek a minták Koppenhágába, nem kiolvadva. Láss csodát! A bőrönd megérkezésénél az volt a nagyobb csoda, hogy a mintákat már másnapra Koppenhágába penderítették a 3-napos áron, sértetlenül, szárazjégben jól megfagyva!!!:) Szinte jobban örültem ennek, mint a bőröndömnek, pláne, hogy a dán kollégák már első nap a megérkezett mintákkal vártak:) 

<Én megmondtam, hogy velem ne lacafacázzon a TNT:)>

Most szeptember 21-ét írunk, és már rengeteg-rengeteg mérésen túl vagyok, még annál is több értékes eredménnyel:) Nagyon élvezem, hogy most az abszolút független vagyok, magam tervezem meg, hogyan osztom be a munkám, és már abszolút otthonosan mozgok a laborban - míg az előző periódusban új volt minden a laborban, és sokszor kellett egyeztetnem, segítséget kérnem, amitől ódzkodom (tudom, lökött 1 dolog, dehát ez van:))  Jó érzés, hogy minden a terv szerint halad, és ha minden így megy tovább, akkor ebből a munkából akár 3-4 cikk is kikerekedhet, aminek a dánok is örülnek, hát még én:)

Húhh, nagyon sok a munka - otthoni projektek meg az itteni - és általában szombaton is bemegyek a laborba, ha nem is egész napra. Az esték hamar elmennek skypeolással, cikk írással, elemzésekkel, de a vasárnap a kirándulásoké! Hamarosan erről is írok + a dán nép furcsaságairól:)

Hát itt vagyok újra. Vártam is, meg nem is...igazából kedvem lett volna kiélvezni a nyár utórezgéseit Zánkán vagy Tihanyban, de azt is tudtam, hogy az újabb periódus Prof. Garred laborjában nagyon hasznomra fog válni. Az utolsó pillanatban megvettem egy KLM-jegyet a korábbi voucheremmel, és Koppenhágába, igen-igen, nem Malmöbe, így kicsit kevesebbet kellett (volna) cipelnem a bőröndöm, de végül még annyit sem kellett - ahogy az később kiderült, lásd később:) Az utolsó hetek megint őrült szervezkedéssel teltek, hogy mindent letudjak-átadjak-elintézzek, és még itt-ott egy-egy találkozó:) Na meg a szüret. Nagyon jó volt a hangulat, mint mindig, de Gáborom iszonyúan megijesztett:( Szeptember 1-e volt, szép idő, hülyéskedtünk, aztán egyszer csak Gábor rosszul lett: zsibbadt a bal keze és lába, alig tudott ráállni, és nem akart elmúlni! Rögtön rosszra gondoltam, leteszteltem, hogy tud-e mosolyogni felszólításra, visszaismételni összetett mondatot, stb., minden ment gond nélkül, és a vérnyomása is rendben volt. Még a házat is körbefutotta, és később ahogy elkezdtem masszírozni a vállát-hátát, enyhült a zsibbadás, és el is múlt. Utána pedig nem lehetett leállítani, derekasan kivette a részét a szüretből.
 Hétfőn meg elintéztem pár dolgot, Gábor abszolút negatív kardiológiai vizsgálatot produkált, és kezdtem megnyugodni. Kedden elérkezett az indulásom napja:( Gábor kikísért a reptérre, a biztonsági kapuig jött velem, aztán elváltunk:( Később délután küldött 1 smst, hogy a neurológiai vizsgálat is negatív lett, szóval kezdtem megnyugodni. Az út abszolút kényelmes volt, még az amszterdami átszállás sem zavart különösebben, és pontosan megérkeztem Koppenhágába. Ráadásul könnyedén, lazán, -23 kg-val, mivel az egyetlen bőröndöm minden ruhámmal-laboros jegyzetemmel-ajándékokkal Amszterdamban maradt. Juhhééééééé!!!

Jött a szokásos jegyzőkönyv felvétel, megadni a bőrönd típusát, kiszállítási címet, és még 1 helyes piperecsomagot is kaptam, túlélni a bőröndnélküli napokat, benne egy XXl-es pólóval, hehe:) Valahogy éreztem én egy ilyen fordulatot, nem ért túlságosan váratlanul a dolog - lévén ez már a 2. esetem 1 éven belül a KLM-mel- így a hátizsákomban ott lapult a váltás cucc, legalább másnapra:) Az meg külön öröm volt az ürömben, hogy 2-3x át kellett volna szállnom, hogy eljussak Skodsborg-ba - így legalább bőrönd nélkül tettem ezt meg:) Bernt és Marianne nagyon kedvesek voltak, vacsival vártak, és jó volt belépni a régi kis padlás-birodalmamba,ahová Chilis követett:)

Este 10 körül leültem a gép elé, hogy bejelentkezzek skype-ra, Gáborom meg sehol! Végülis a 3. sms-ből végre tudtomra adta, hogy kórházban fogták, mert a CT valami gyanúsat mutatott!!! Azt az estét, és a következő napokat senkinek sem kívánom....Gáboromat bent fogták péntekig, hogy kivizsgálják, bár akkor már semmi sem tünete sem volt, én meg folyton hívogattam az orvosait, mert Neki alig mondtak el valamit. Ha nem az OITI-t hívogattam, akkor a KLM ügyfélszolgálatot, mert a csomagom közben a 2. beígért napra sem érkezett meg...bár ekkor ez izgatott a legkevésbé. Iszonyúan féltem, aggódtam Gáborért, közben beindult keményen a munka, beszámolók, és csigalassúsággal, bizonytalanságban teltek el a napok:( Már ott tartottam, hogy hazamegyek, annyira féltettem Gábort, és olyan lelkiismeretfurdalásom volt:( Szerencsére a családja, a barátai, orvos ismerőseink mind körülötte sürögtek-forogtak, így elég hamar VIP-ként kezdték kezelni a nővérek:) Végül maradtam, mert megbeszéltük, hogy nem sok mindent tudnék ott tenni, és egész nap nem is lehetnék vele. Szerencsére tudtunk skypeolni,tetőtől talpáig kivizsgálták, tünete nem volt, és minden rendben volt,azt leszámítva, hogy az MR is kimutatta a CT-n látott kis léziót, ami viszont semmi funkcionális zavart nem okozott, szerencsére. Ez egy intő jel volt, mostantól jobban oda fogok figyelni, hogy miket eszünk, eleget igyunk, mozogjunk, stb.

Harmadnapra a bőröndömet is kihozták, így végre odaadhattam a kollégáknak és a vendéglátóimnak az ajándékokat, végre megkerült minden becses laborjegyzetem, és addigra pontosan kihasználtam ruha-ügyileg a KLM 100 euros késési vigaszdíját:)

Hát, ilyen viszontagságosra sikeredett a megérkezésem Koppenhágába. Csak remélni tudtam, hogy nyugisabb hetek jönnek....

Íme a kis barátnőm, aki Apához is szívesen bújt:)

Élek még, csak "túl jól" alakulnak a dolgok...olyannyira, hogy sikerült beállítanom a tervezett módszert, a kezdeti anyagminőségbeli problémák ellenére, túl vagyok több mint 100 egészséges minta lemérésén, néhány érdekes, megerősítő kísérleten, és majdnem minden megvan már a cikkhez! Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk a 3 hónap végére, főleg, hogy sokszor várni kellett a megrendelt anyagokra...Most csak annyi a gond, hogy a főnök szeretné,  hogy tovább maradjak...és ezt minden héten elő is adja. A Húsvétomnak már így is lőttek, de nem vagyok hajlandó április 14-nél tovább itt maradni. Már nagyon hiányoznak az otthoniak, a Kutlabban is 1 csomó projekt vár és egy csomó beszervezett programom, aztán meg májusi konferenciák. A cikkel szinte már kész vagyok, azért meg nem fogok itt maradni, hogy itt finomítgassam...

Amúgy nagyon élvezem az itteni munkát...jó, hogy ennyire erre a témára koncentrálhatok, bár azért  kemény a tempó és sok mindenhez kell érteni. A hosszú ELISA-s hetek után most a Western blot nálam a "sláger", még jó, hogy az ELTE-n annyit csináltam:) Most már ott tartok, hogy minden vasárnap, meg néha szombaton is bejárok dolgozni, de nem érzem, hogy leterhelne, mert élvezem, és mindig összekötöm városnézéssel:) A nagy kalandozások után most Koppenhága szépségeiben merülök el, ezt a szebb, tavaszi időkre tartogattam:) Március elején vettem egy nagyon kedvező múzeumbérletet, amivel hétvégéken bejártam a Christianborg-ot, az alatta levő püspökség és vár romjait, a Királyi Lovardát, a Királyi Színházat, a Thorwaldsen Múzeumot és egy dán-zsidó múzeumot....na meg shoppingolással is egybe kötöttem a dolgos hétvégéket:) Íme néhány kép:

Szóval ezek vannak...mivel az már biztos, hogy Húsvétra ittragadtam (gesztusként itt maradok +1 hétre a dán Prof miatt), Gáborom kijön majd hozzám Húsvétkor, és együtt megyünk majd haza Apával, aki "kiszabadít" innen:)

Már annyira vágyom haza!!!

Közben azért van egy jó hír: felkerültem az Semmelweis Egyetem Kiválósági Listájára:) Ide minden évfolyamnak az 5%-a kerülhet be a tanulmányi, publikációs, stb. eredményei alapján. Amúgy semmi különös...rengeteg cikken dolgozom mostanában esténként, jön a tavasz, néha csámborgok a városban soppingolni, vagy csak biciklizek egy kicsit, vagy a kollégákkal ünnepeljük sörözve a jó időt:)

Jah, a közeli erdőbe is kimegyek néha biciklizni, nagyon jól ki van táblázva, hogy mi-merre, hány km:) Erről is teszek fel pár fotót, meg néhány képet a skodsborgi hétköznapjaimról:) Ma isteni idő volt, így a laborból hazaérve segítettem a kertben, megmetszettem pár bokrot és összehordtam a levágott ágakat. Olyan jól esett, utána még a cikkírás is jobban ment:) Csak az zavar, hogy mostanában a Mantrás szakdolgozatomra alig van időm, úgy elsuhannak a napok...Meg azért eléggé zsúfoltak is a napok, sokat kell agyalni, hogy klappoljanak a kísérletek, és persze a sok agyalás eredményét megbeszélni a főnökkel...az a vicces, hogy néha már előbb jutnak eszembe dánul a szavak, mint angolul:)

Már kicsit régen írtam, de most uccu neki, végre rendeződök térben és időben is, valameddig:)

Szóval nagyon jó volt végre otthon lenni 1 kicsit...tömény volt, de annyira vágytam már haza, és minden tökéletesen sikerült:)

Péntek hajnalban összecihelődtem és kivonszoltam magam a vonathoz...na nem az álmosság miatt, hanem mert a bőröndöm 25 kg nyomott (!!!), mint ahogy a reptéren kiderült. Szerintem a mérhetetlen hazavágyás adott erőt, de ahogy bírtam, felsprinteltem vele a háztól a vasútállomáshoz vezető macskaköves lépcsőkön, aztán a főpályaudvaron átszálltam egy Malmöbe menő vonatra, ott meg felszálltam a reptéri buszra. Na, ott már annyira túltengett bennem az erő, hogy egy kézzel sikeredett felemelni a 25 kg-t...pedig nem akartam én annyira, csak amikor épp elérve a buszt majdnem hanyatt vágódtam rajta, akkor egy kézzel kapaszkodni kellett, a másikkal meg valahogy magam után repítettem a bőröndöt:) Volt benne rengeteg ajándék, túl télies ruhák meg nem kevés kiolvasott könyv:) A reptérre érve már-már repdestem az örömtől (főleg a bőröndöt leadva), hiszen már csak órák választottak el a hazarepüléstől:) És végre felszálltunk, aztán le, a bőröndöm is sértetlenül megjött és Gáborom ott várt rám a reptéren! Jajj annyira vártam már ezt a napot, meg a hazamenetelt Veszprémbe! Fél óra alatt hazataxiztunk, és a nap hátra levő részében főzőcskéztünk (főleg Gábor), meg nagyjából kipakoltam. Szombat reggel kezdődött az őrült tempó: reggel 7re fodrászhoz mentem, aztán suliba, ott egyeztettem a szakdogám témáját, suli után shoppingoltunk Gáborommal, aztán este buliztunk egy nagyot a barátainkkal, ahol a legnagyobb meglepetés az volt, mikor Betty a nyakamba ugrott hátulról, orvul:) Hajnali 4től 6ig pont volt 2 óra szusszanni, aztán irány Veszprém, VÉGRE!!!:) Így most már minden teljesült, amire olyan régóta vágytam:) Apa szülinapját ünnepeltük, Anya istenieket főzött, és rengeteg sütit sütött, meg csomót nevettünk, és együtt voltunk!:) Hétfő reggelre elég jól sikerült magamat kialudni, bár mostanában hetente kiesett 1-1 éjszaka alvás. Délelőtt Anyával a városban mászkáltunk, aztán Mamamánál még egyszer összegyűltünk ebédre:) Csak az árnyékolta be a napom, hogy délután már indultam vissza Budapestre:( Azért ebben is volt valami jó: első utam a buszról leszállva a Feneketlen-tó felé vezetett, ahol beültünk a csajokkal egy teaházba:) Végre, majdnem teljesen együtt...csak Tami hiányzott:(

Kedd sem telt unalmasan...reggeli utam a Kútvölgyibe vezetett, mert már az itthoni labor is nagyon hiányzott:( Csináltam "smorbrod"-ot, meg vittem sütit, amik a reggeli labormegbeszélés alatt (talán túl) hamar elfogytak:) Olyan jó érzés volt bemenni...pár óra múlva már olyan volt, mintha most is ott dolgoznék, csak a nap végén volt rossz elindulni:( Jó volt beszélgetni a többiekkel, és megbeszélni Professzor úrral, hogy melyik projekt éppen hol tart...már úgy folytatnám az itthoni munkát is! Délután épp hogy hazaestem, már mentünk is a Wasabi-ba, amivel Gáborom lepett meg:) Istenieket ettünk, nem is keveset, aztán valahogy hazadöcögtünk...csak ne kellett volna bepakolnom másnapra, a visszaútra:( De legalább a bőröndöm súlya a felére csökkent, 13kg-ra:)

Gáborom kikísért a reptérre...akkorra már elég siralmas hangulatban voltam:( Semmi kedvem sem volt visszamenni, itthagyni a szeretteimet, akármennyire is élveztem a kinti melót:( Dehát, hogy ne legyen időm búslakodni, a reptérről a bőrönddel együtt egyenesen a laborba vezett első utam. Előkészítettem a lemezeket másnapra, meséltem a kollégáknak az otthon töltött pár napról és szomorkásan tudomásul vettem, hogy csak szombatra lesz meg a kísérleteim eredménye, mert az éjszakákon át tartó inkubálások váltak be. Következett néhány lagymatag nap (de legalább közben jól haladtam a cikkekkel), majd szombaton eljött a nagy napom: csodaszépen sikerült reprodukálni a korábbi biztató eredményeket, és sikerült kizárni egy lehetséges másik módszert:) A hétvége innentől kezdve úgy telt, ahogy már szerettem volna egy ideje: vasárnap magamtól, kényelmesen felkeltem 7kor, és a kuckómban egész nap egy cikken, meg a Mantrás szakdolgozatomon dolgoztam. Kint süvített a szél, én meg borzasztóan élveztem bent, a meleg kuckóban, hogy végre elmélyedhetek ezekben:) Most megint akut, vagy még mindig krónikus időhiányban szenvedek: annyi cikken dolgoznék, annyi mindent olvasnék, és közben a szakdolgozatom is írnám! De most a kísérletek a legfontosabbak: ma reggel megmutattam a szombati eredményeket a főnökömnek, aki hasonlóképp örült nekik:) Szépen megbeszéltük, hogy még miket kell megcsinálnom a készülő módszertani cikkhez, és bár ez mind reálisan elvégezhető áprilisig, felvetette, nem hosszabbítanám-e meg a dániai tartózkodásom? Háááát....örültem neki, hogy meg van velem elégedve, de én Húsvétra otthon akarok lenni, és aztán rengeteg programom borulna, ha visszamennék még áprilisban...Szóval most hajszál pontosan, csont nélkül el kell végeznem minden kísérletet, hogy kikerekedjen a cikk anyaga. Eddig nagyon jók a kilátások, és iszonyúan élvezem:) Közben kaptam ma még 1 jó hírt: hogy részt vehessek egy genfi konferencián, 2 helyre is adtam be pályázatokat. Ma jött a levél, hogy az EAACI odaítélt nekem travel grant-ot, ami az összes költségemet fedezi majd (regisztrációs díj, úti költség, szállás).

Szépen alakul a nyár, nem lesz unalom....és beérnek a pályázatírással töltött éjjelek:)

Későre jár...de inkább most már nem fekszem le, mert félek, hogy elalszom:) Annyira vártam már ezt a napot, hogy végre kicsit hazamenjek!:) Zsúfolt napok jöttek, dehát ez már csak így van mostanában...

Hétfőn majdnem fejest ugrottam a munkába - az 1 hete megbeszéltek szerint. Csak néhány apró részletet akartam még egyeztetni aznap délelőtt a főnökkel, aminek az lett a következménye, hogy 180 fokos fordulatot vett az egész terv...

Nem voltam túl boldog, mert az eredeti tervvel sok különböző reagens-kombinációt letesztelhettem volna, az új terv viszont arról szólt, hogy vajon a nagyjából beállított módszerem mutat-e különbséget egyedi minták között. Ráadásul minden lépésnek overnight inkubálva kellett zajlania, egyik napról a másikra haladva.

A főnök kissé feszült volt reggel, és én csak remélni tudtam, hogy a hét végére okosabbak leszünk az új eredmények által.

Nap napot követett, minden új réteg felvitelét kb. megünnepeltem:) és dolgoztam 2 cikken.

Végül eljött a tegnapi nagy nap...Éreztem, hogy most valami nagy dolognak kell történnie:) Előző nap hajat mostam, reggel beszáguldottam a biciklivel, kb. böjtöltem, alig ettem ebédet, a csokiról is lemondtam áldozatképp, és már-már varázsigéket mormoltam (HA-HA:)), majd nagy levegőt vettem és a "mű" megkoronázásaként rátettem a szubsztrátot: MEGTÖRTÉNT A CSODA!:)

A színtelen, halovány reményből olyan gyönyörű égszínkék dózisfüggés lett, nulla háttérrel és egyedi különbségekkel, hogy csak na!:)

Repültem a főnökhöz, aki a kelleténél tán erősebben megveregette a vállamat (hajszálnyira tán hátba vágott:)), kitaláltuk a további lépéseket és azon morfondírozott, mivel lehetne még megerősíteni az eredményeinket, és milyen sarkalatos kérdései lesznek a reviewer-nek, ha majd ebből elkészül a cikk!!:)

Örömünnep volt ez a nap, lám: türelem rózsát terem:)

Estére nem maradt más hátra, mint a röpke hazaútra bepakolni:)

Oslo-ba megérkezve voltam a holtponton: akkor már 1 ideje nem aludtam, kezdtem nyűgösödni, de aztán megráztam magam:) Ha már itt vagyok, és van 6 órám az átszállásig, csak nem fogok a reptéren vacakolni! A cikkel eddig már jól haladtam, úton-útfélen írtam,amikor lehetett, így szereztem 1 Oslo-térképet és fél óra alatt bent voltam a city-ben. A pályaudvar szerencsére pont a központban volt, így kényelmes sétával megnéztem az operát, a parlamentet, az osloi dómot, a városházát, a királyi palotát, az Akersbrygge-t, miután végigsétáltam a Karl Johanns Gate-n (főfő puccos bevásárlóutca). Az Akershus kastélyban sokat időztem, ez egy gyönyörű kis kastély boszorkány(cellával), gyönyörű, középkori termekkel és állítólag szellemekkel:) Miután ezt mind bejártam, már kellően fáradt és éhes voltam, és a biztonság kedvéért visszamentem a reptérre. Ahogy becsekkoltam, és már csak várni kellett, lehuppantam egy kávézóban a laptopommal, egy sütivel+kávéval:) Én naiv azt gondoltam, hogy ekkora távolságok, ennyi kaland és szépség után már semmi különös nem történhet az 1 órás Oslo-Koppenhága repülőúton...max. a bőröndöm elvesztése. De nem így lett. Ezúttal pontosan indult a Norwegian, felszálltam a gépre, és látom ám, hogy a kiválasztott, ablak melletti helyemen 1 barnás bőrű, szakállas férfi ül. Végül ráhagytam, mert gondoltam, úgyis hamarosan sötét lesz...Lehuppantam a középső ülésre és pár perc múlva síkideg voltam a férfi viselkedése miatt: 1. előre-hátra hajladozott, mintha imádkozna (talán Mekka felé, morfondíroztam magamban), 2.percenként az óráját nézegette, 3. percenként hirtelen mozdulatokkal kikémlelt az ablakon 4. folyton mozgolódott, meg-meglökve engem. Lehet, hogy a fáradtság miatt túl alacsony volt az ingerküszöböm, de én meg voltam róla győződve, hogy ITT_MOST_MEGHALOK. Tuti egy terrorista ül mellettem, és biztos ami biztos, pont mellettem! Közben a jól öltözött fickó (biztos kiöltözött a nagy tettre) elégedetten simogatta a szakállát és folytatta idegesítő tevékenységét. A szomszédom zenét hallgatott, fel se figyelt. A stewardessek el voltak foglalva minden mással, én meg nem akartam magamból hülyét csinálni, így hallgattam, előkészítettem a mobilom és árgus szemekkel néztem, nincs-e valami furcsa eszköz a pasasnál. Már kezdtem magam sajnálni, hogy mennyire nem szeretnék még átköltözni a másvilágra, aztán inkább elővettem a Norvégia-könyvem, és próbáltam lenyugodni. Ilyen keservesen telt el az 1 óra repülés, és  hát úgy tűnik, túléltem:) Amikor leszálltunk, mormogott valamit maga elé a fickó, csak úgy, de nem értettem. Szaladtam el,ahogy tudtam:) A keserves út után viszont vigaszdíjként sértetlenül, gyorsan megjött a bőröndöm! Lehet, máskor is nekem kéne becsekkolni, és akkor nincs gond:) Legközelebb esetleg ne végezzem el magam saját magam biztonsági ellenőrzését? Vagy megtankoljam a repülőt?:) - gondoltam magamban Tromso-ben, miután becsekkoltam a bőröndöm:) Hamarosan jött a vonatom, és 1 átszállással, este 8ra megérkeztem Skodsborg-ba.

Hát, ez volt a nagy skandináv kalandom igaz története:) Még most se hiszem el, hogy mennyi csodálatos helyen járhattam. Sehol se töltöttem sok időt, de már december óta készültem erre, és mindenhol próbáltam célirányosan megtalálni az eltervezett látnivalókat:) Lassú andalgásra úgysem alkalmas annyira a téli zimankó, meg nem is vagyok az a típus:) Magamban minden nap után hálát adtam egy nem-tudom-definiálni-magasabb-lénynek, hogy minden úgy sikerült, ahogy elterveztem jó előre, minden klappolt, volt, ahol még többet is láttam, mint terveztem, és sok kedves, érdekes emberrel találkoztam....és iszonyú hálás voltam azért, hogy sehol semmi baj sem ért és végig tudtam ezt csinálni úgy, ahogy megálmodtam:) Köszönöm:)

Szóval megérkeztem ide, a leginkább áhított helyre, ahová olyan régóta vágytam már: az északi sarkkörön túli Tromso-be. Szerencsés helyzet, hogy itt a repülőtér csupán 5km-re van a várostól (nincsenek itt nagy távolságok, maga a sziget sem túl nagy). A shuttle busszal elmentem a B&B-hez legközelebb eső megállóhoz, és már ott is voltam a szálláson, minden flottul ment:) Közben a sofőr azt mesélte, hogy pár napja repülőről látta a fényeket!!! A szobámba érve gyorsan bejelentkeztem skype-on, hogy élek még, megnéztem a napaktivitás jelentést és megírtam a pályázatba a részem, hogy nyugodtan aludjak:) Végre jól kialudtam magam, és fél8kor keltem, a sirályok panaszos vijjogására:) Az ablakomból teljesen ráláttam Tromso híres hídjára, és a túlparton az Arctic Cathedral-ra, ami főleg este, kivilágítva fantasztikus látvány:)

Egyetlen teljes napomat itt avval töltöttem, hogy bejártam a nevezetességeket, átsétáltam az orkánerejű szélben a szemközti szigetre, Tromsoya-ra, megnéztem az Arctic Cathedral-t, és megfagytam fent a hegyen (készülve az éjszakai túrára), miután felmentem a felvonóval. Tromso hihetetlenül élhető hely, minden van, ami kell a mindennapi élethez, és a Golf-áramlat + a környező hegyek hatására itt nem jellemző a szibériai hideg, hiába van a sarkkörön túl:) Egyedül a hegyen fáztam, de ott nagyon, és főleg azért, mert iszonyú erős szél fújt. Így hát a következő közlekedő kabinban le is mentem, és visszasétáltam a szállásra, hogy testileg-lelkileg felkészüljek az éjszakai megfagyásra, miközben hajszoljuk a csapongó északi fényt:)

Hihetetlen mennyiségű ruhát felkaptam magamra: zokni, harisnya, leggings, zokni,sínadrág, bundabugyi, trikó, póló, pulcsi,pulcsi,pulcsi,sídzseki:) +túrabakancs:) és ezek után még mozogni is tudtam:) 6ra mentem a megbeszélt találkozóhelyre, és fél 7kor indult az északi fény túra. Szerencsére az első buszba szálltam be, mint utóbb kiderült, avval jobb helyen kötöttünk ki:) Kb.2 órát mentünk, közben többször megálltunk és a vezető ellenőrizte, hogy mennyire tiszta az ég, mert az alapfeltétele annak, hogy láthassuk az északi fényt. Végül a finn határnál kötöttünk ki, egy kellően magas fennsíkon, ahonnan körbe messze elláthattunk:) Eltelt 1 óra, de csak halvány derengést láttunk:( Ráadásul aznapra nem is jósoltak túl erős aktivitást, így nagyon kellett a pozitív hozzáállás:) Tartottunk 1 gyors forrócsokis felmelegedést a buszban, bevetettem a kézmelegítő tappancsokat a kesztyűmben és újra kiszálltunk. Akkor már még erősebben lehetett látni és fokozatosan előtáncoltak a fények! Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes, ahogy kiszámíthatatlanul itt-ott felbukkantak a fények...nem tudom szavakba önteni, gyönöyörű volt! Majd mesélnek a képek:) A túra végére teljesen lefagytak a végtagjaim, de az élmény mindenért kárpótolt:) Kb. éjjel negyed 3ra értem vissza a szállásra, de nem feküdtem le, mert féltem, hogy átalszom a 8 órás járatom Oslo-ba:) Így bepakoltam, és jó időben kimentem a reptérre. Na és most jön a Norwegian csúcspoénja: senki de senki sem volt a Norwegian-os pultoknál. OK, becsekkoltam magam, kijött az automataból a beszállókártyám és a csomagomra ragasztandó hosszú matricaszalag! Hát ez vicc, gondoltam...sikerült rendeltetésszerűen ráragasztani a bőröndömre a szalagot, rápakoltam a futószalagra a megfelelő pozícióban, az odakészített leolvasóval lehúztam a vonalkódot (amelyiket jónak találtam), majd elindult a futószalag és magával vitte a bőröndöm. Cseppet sem voltam nyugodt, hogy mindent jól csináltam-e, és csak remélni tudtam, hogy az oslo-i átszállásnál kezelik a bőröndöm, és nem kell felszednem:) Végül késés nélkül, 8kor elrepültem Oslo-ba. Úgy terveztem, hogy a 2órás út alatt majd alszom, de ez nem jött össze, mert a mellettem ülő indiai kisfiú az apja öléből koncertezett a fülembe, aztán meg segédkeztem a baba áttranszportálásában az anyuka ölébe:) 10kor szálltunk le Oslo-ban, azért megnéztem, kiadják-e a csomagom, de nem jött ki a többivel együtt. Csak remélni tudtam, hogy nem veszett el, hanem kezelik tovább Koppenhága felé:)

Szóval, február 15-én kezdetét vette a december óta gondosan tervezgetett nagy kalandom:) A konferencia utolsó napján Are-ból elindultam Trondheimbe, a poklon át. Na nem azért, mert annyit szenvedtem a jegyautomatával, amiben nem volt benne "Trondheim" állomás, hanem mert Hell-en át vitt az út:)

Aga, az ismerősöm, csak később ért rá, mint ahogy megérkeztem, így addig bejártam a gyönyörű Nidaros katedrálist és a pöspöki palota múzeumát.

 Amint Aga végzett az egyetemen (computer design-t tanul és még sok érdekes, nehezen megfogalmazható dolgot), találkoztunk, és bejártuk Trondheim még fel nem fedezett részeit. Felcsúszkáltunk egy meredek úton át az erődhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Trondheim fjordjára. A hazafelé vezető út is tartogatott még egy látnivalót, a híres fahidat, aztán bevásároltunk a vacsihoz: dumplings-t csináltunk:) Isteni, és nagyon egyszerű kaja: könnyen nyújtható tésztát gyúrtunk főtt, áttört krumplival, és ezt egy feta sajtos- pirított hagymás szósszal töltöttük meg, majd kifőztük:) +még várt ránk 2 süti a helyi cukrászdából:) Rengeteget beszélgettünk, aztán éjfél környékén zuhantunk az ágyba.

Másnap esett az eső, Aga-nak meg be kellett menni az egyetemre, így úgy döntöttem, hogy kimegyek a reptérre, mert már nem volt mit nézegetnem Trondheim-ben. A reptéren kerestem 1 csendes sarkot konvektorral és sikerült előrelendíteni nem kicsit a cikkemet, aminek a határideje már egyre inkább szorongat...A gépem délután fél 5kor indult volna Tromsø-be, de végül fél 6 lett belőle:( Kezdtem nyűgös lenni, már az írás is döcögősen ment, de aztán csak eljött végre a felszállás ideje:)

 A Norwegian fapadossal indultam, ami eddigi élményeim alapján a legellentmondásosabb légitársaság:) A fedélzeti újságban több oldalon arra bukkantam, hogy a tavalyi év legpontosabb légitársaságának választották (haha, 1 órás késés után). Igaz, lehet a viharos idő miatt volt így, még valami fagyásgátlóval (gondolom én) is befújták az egész gépet indulás előtt! Na de amin meglepődtem: biztosítottak ingyen wifi-t repülés közben!!! Állítólag ők az elsők Európában:) És tökéletesen működött is, így frissiben meg is kaptam egy kollaborációs partnertől a mélt, hogy nagyon gyorsan kéne egy közösen beadandó pályázatba egy rész, amit nekem kéne megírni. A csúcspoén a Norwegian-nal később jön majd:) Szóval, fél6kor felszálltunk Trondheim-ből, és volt egy menetrendszerinti megálló Bodø-ban. Utólag esett le, hogy ezt a helyet emlegették mindig Apa rádiós vizsgás gyakorlatai között:) Szóval, leszálltunk itt, majd a stewardess bemondta negyed óra után, hogy névsorolvasás jön, mert egy  kedves utas, aki Tromso-be tartott, előbb kiszállt, és keresték, ki az:) Azt hiszem, végül megtalálták, és nem kicsi széllökések közben végre megérkeztem a sarkkörön túli Tromso-be, "Észak Párizsába":) Erről a következő bejegyzésben:)

Olyan érzés, mintha már 1000 éve nem meséltem volna itt...pedig csak 1 hét telt el, de az aztán tömény volt:)

Szóval, otthagytam abba, hogy szombaton indultam Svédország messzi városkájába, Åre-be. Délelőtt még sétáltam egyet Chili-vel, aztán a síelőkkel teli vonaton átküzdöttem magam Malmö-be, nem kevés cuccal, hiszen pakolnom kellett konferencia-ruhákat is, meg sarkkörön túli túlélő csomagot:) Közvetlen, éjszakai vonattal indultam 4kor, és másnap reggel 8ra már ott is voltam:) Gáborom épp házibulit tartott nálunk, és skypeon keresztül én is bekapcsolódtam, amíg el nem aludtam:) Reggel 6-nál tovább nem tudtam aludni, de nem is bántam, mert a hólepte svéd fenyvesek látványa fogadott, ahogy robogtunk Are felé, gyönyörű volt:) Odaérve felhúztam magam, meg a bőröndöt egy hosszú, meredek, jeges úton a belvárosig, és már ott is volt a Hotel Aregarden. Számítottam rá, hogy rögtön akkor még nem tudom elfoglalni a szobám,így körbenéztem a városban. Nem egy hatalmas hely, és főleg a síelőknek van kiépítve, de azért vannak hangulatos részei is. Fel akartam menni a legmagasabb hegyre felvonóval, de a viharos szél miatt ez nem jött össze...néha sóvárogva néztem a síelőket is, mert olyan jó lett volna körbekalandozni ezt a hatalmas pályarendszert! De a bérlés drága volt, egyedül meg nem akartam kockáztatni, hogy valahol összetöröm magam már a nagy kaland elején:) A konferencia este kezdődött, utána volt egy fogadás, közben megérkezett a szobatársam is: egy magyar lány, aki régebben szintén kútvölgyis volt, de még sosem találkoztunk:) A napok Are-ben úgy néztek ki, hogy 7kor megreggeliztünk, 8kor kezdődtek az előadások (meghívott előadók, meg mi, a fiatalok:)), ezek 11ig tartottak. 12kor mindkét nap elvittek minket 1-1 social program-ra, ahonnan általában 4kor értünk vissza. 5kor kezdődtek a további szekciók, 8tól vacsi, és minden nap este 9től voltak a poszter szekciók. Szóval, elég tömény volt, de fantasztikus élmény:) 13-án hómobilozásra vittek minket (volt aki inkább síelni ment), hát az nem semmi volt! Kaptunk meleg overallt, bakancsot, és 5 perc alatt elmondták, hogyan tudjuk vezetni (csak jogsival lehetett). El is indultunk fel, a hegyekbe, én egy londoni lánnyal felváltva vezettem:) Ha gázt adtunk, 1 pöccintésre indult, de hamarosan ráéreztünk:) A féket nem is használtuk, inkább a gázzal játszottunk:) Gyönyörű havas fennsíkokon, erdei ösvényeken robogtunk át....ahogy egyre jobban belejöttünk, már gyorsabban mentünk, mert így könnyebb volt tartani az irányt is. Utána izomlázam lett a karomban, annyira erősen kellett kormányozni a buckák között:) Vagy 20 km-t tettünk meg, és egy hegyi vendéglőben ebédeltünk. Hazafelé már hóvihar kerekedett, és pont az előttünk menő páros csúnyán berepült a fák-bokrok közé. Szerencsére nem lett bajuk, de a hómobil javításáért nem kis összeget kellett fizetniük (indulás előtt aláírtuk, hogy fizetünk a károkért). Annyira jó volt, hogy nem is fáztunk közben!!!Kellemesen fáradtan visszaértünk, aztán kezdődtek az esti előadások.

Másnap egy kevésbé kalandos, de annál gyönyörűbb program várt ránk: megnéztük a Tännforsen vízesést és egy jégpalotát! Szakadt a hó, és gyönyörű, eldugott erdei ösvényeken lesétáltunk a többnyire befagyott vízeséshez, és bukósisakkal még a vízesés mögé is bemehettünk! Leírhatatlan élmény volt! A hely tulajdonosa épített ott egy jégpalotát (nem iglu, jóval nagyobb!), ahol még aludni is lehet:) Utána isteni finom rénszarvas pörköltet ettünk, tipikus svéd pirosbogyó szósszal. Annyira finom volt:)

Nekem kicsit beárnyékolta a napom, hogy aznap este kellett előadnom, de végülis jól sikerült:) Izgultam, mert erről az allergénes kutatásunkról még sosem adtam elő konferenciákon, de már hetekkel előtte készültem rá. Végülis volt sok érdeklődő kérdés, tetszett nekik:)

Ez volt a konferencia utolsó előtti napja. Az utolsó napon már csak délig tartottak a programok, én viszont reggel már elindultam Trondheim felé, mert a következő vonat csak késő este lett volna. Trondheim a norvég-svéd határ közelében fekszik, és híres zarándokhely. Egy itt élő ismerősömmel az utolsó napokban egyeztettem le, hogy B&B helyett nála töltök 1 napot.

Szóval, nagyon hamar elment ez a konferencia...Hatalmas élmény volt, és rengeteg jó fej emberrel hozott össze a sors:)

Végül mellékelek még 1 csoportképet:

Ha röviden kéne jellemezni ezt a hetet, akkor: Bucka, hopp...Bucka, hopp....Bucka, hopp!

A lányokkal mindig visítva röhögtünk Rubint Réka fenti híres idézetén, hát most kb. így éreztem magam az újabb meg újabb buckák között, próbálva előbbre jutni...majdnem minden napra jutott 1-1 erőpróba.
Kezdődött avval, hogy a már jó előre megrendelt reagens késett, ígérték hétfőre, keddre, végül megjött szerdán. Ami csak azért kellemetlen, mert már kedden használni akartam, így hát újra kellett tervezni. Azért közben sem unatkoztam, "legyártottam házilag" az egyik szükséges reagenst, gyűjtöttem sok-sok normál, meg ilyen-olyan deficiens vért a lelkes kollégáktól, meg magamtól, és megterveztem a további kísérleteket.

Jut eszembe, hétfőn volt a névnapom, és mivel itt nem ünneplik, még inkább örültem az otthonról kapott pakknak, tele posta-biztosra csomagolt felsőkkel és csokikkal:)
A hétfői nap tartogatott még 1 meglepetést, amitől majdnem hanyatt vágódtam. Épp egy bonyolult metodikát csináltam, életemben először, szóval eléggé kellett figyelnem, hogy el ne rontsam. Erre megszólalt a 30as mobilom...egy darabig gondolkodtam, felvegyem-e, hisz az ismerősök úgysem hívnának mostanában, reklámok-felmérések miatt meg épp eleget hívtak az utóbbi időben, igaz, tiltott számokról. Itt meg kijelezte a számot...
Felvettem hát, gyorsan bemutatkoztam, és már épp mondani akartam, hogy "röviden, külföldön vagyok", de az úr szerencsére megelőzött a bemutatkozással. Na akkor ledermedtem, és másodpercek alatt a névről bekattant, hogy a Doktori Tanács elnöke hív, de miért?
1. végre kijavították a nevem Dorttya-ról Dorottya-ra a novemberben nyert díjamon? - emiatt biztos nem ez az úr hívna
2. valami hiányzik a fokozatszerzéshez benyújtott paksamétámból? - emiatt se hívna az úr
Szóval ötletem sem volt, de hamar felvilágosított: felkért, hogy az Orvosképzés című lap PhD Napokra kiadott különszámába írjak egy cikket valamelyik kutatási témámról. Teljesen ledöbbentem, nagyon megköszöntem és elfogadtam a felkérést:) Még váltottunk néhány kedves szót, beszéltünk az otthoni, és a dániai munkámról, majd megígértem, hogy február végéig küldöm a kéziratot...hát ez sem lesz egy laza hónap:) Annyira örültem, hogy munkából menet csak úgy száguldottam az öreg, lila biciklihölggyel:)

Este aztán intéznem kellett a májusi szegény Malév-jegyem is, hogy visszakapjam a pénzem. Elküldtem a kitöltött adatlapokat és az e-ticketet, elvileg nagy eséllyel pénzemnél leszek - majd valamikor.
Közben találnom kellett egy helyet, ahol kinyomtatnák a poszterem a jövő heti konferenciára, de nem ám papírra, hanem valamilyen vékony műanyagra vagy textilre, hogy be tudjam hajtogatni a bőröndömbe. A kollégák adtak is egy tippet, ahol ők szoktak nyomtattatni ilyeneket, a kórház túl-túl-túl-túloldalán. Annyira a komplexum túloldalán volt, hogy úgy döntöttem, télben-fagyban-hóviharban inkább a földalatti "labirintusban" megyek:) Nem semmi ez a hálózat, a hatalmas Rigshospitalet minden pontja elérhető ezen keresztül - már ha nem téved el az ember. Az egyik kollégám lerajzolta az utat, hogy odataláljak, és mondtam, hogy ha 2 órán belül nem térek vissza, akkor kezdjenek el keresni:) Szerintem 1 km-t biztos mentem, mire kijutottam egy forgalmasabb területre, közben elsuhant mellettem néhány targonca, kórházi ágy és néhány sarokban 1000 éves inkubátorok porosodtak. Olyan tágas, hosszú és szövevényes ez a labirintus, hogy szerintem még Koppenhága lakossága is elférne benne, ha kéne. Szerencsére nem vesztem el, felmarkoltam a vékony textilre nyomtatott  poszterem és hamar visszapartizánkodtam magam a laborba, a labirintuson át:)

Még 1,5 nap, és szombaton indulok Svédországba, Åre-be, egy klinikai immunológiai-allergológiai konferenciára. Még novemberben adtam be az elődás kivonatom, és mivel elfogadták, az EAACI fizeti a szállásom+részvételi díjam+az utóbbi hetekben kaptam a hírt, hogy a meghirdetett utazási pályázaton nyertem támogatást az úti költségre:)
Még decemberben kifundáltam, hogy a konferencia után Norvégia felé veszem az irányt "hazafelé":) Are közel van a norvég határhoz, így a konferencia után átvonatozok Trondheim-be, onnan pedig 1 belföldi járattal elrepülök az északi sarkkörön túlra, Tromsø-be, ahol nagy eséllyel lehet sarki fényt látni. Már december óta tervezgettem életem nagy álmát, utánajártam, hogy leginkább október-március között látható, és kerestem olyan napokat a konferencia előtt/után, amikor a Hold fénye a legkevéséb zavarhat be: február 16-17-re időzítettem a nagy kalandot. Decemberben, hosszas keresgélés után sikerült jó áron lefoglalni mindent, és szerencsére a fapados Norwegian sem ment tönkre, él és virul:)
A poszter kinyomtatva, a norvég útikönyv majdnem kiolvasva, és már hetek óta próbálok fizikailag is készülni a sarkkörön túli nagy útra:) A mindennapos biciklizés, meg a hétvégi kirándulások télben-fagyban-hóban-mínuszokban szívósabbá tettek, azt hiszem:) Szedem a C-vitamint, csupa egészséges dolgot eszem, és vettem 1 jó meleg síkesztyűt (ha már a régit otthon hagytam) + a kesztyűbe önmelegítő tappancsokat:) A tappancsok akár 56 fokra is felmelegedhetnek, ami lehet hogy már „túl jó lesz”, de majd kipottyantom őket, mielőtt égési sérüléseket szenvednék a kesztyűben:)
Kicsit rossz érzés elmenni erre a konferenciára, amikor olyan érdekesen alakul a munkám a laborban:( De azért ez egy olyan lehetőség, amit sajnáltam volna kihagyni...
Huhh, most nagyon várom a holnap reggelt, hogy mi lesz a mai kísérletem eredménye:) Aztán szombaton irány a nagy kaland:) Aztán HAZAHAZAHAZA pár napra:)

Áldottam az eget, hogy múlt hétvégén mentem Stockholm-ba, és nem most, amikor ide is beköszöntött a szibériai hideg (na jó, csak a szokásos skandináv, ami még így is kellemesebb volt, mint az aktuális magyarországi időjárás).

5kor keltem, mert mostanában rendetlenkednek itt a vonatok, és 3/4 6kor indultam át Malmö-be, hogy biztosan elérjem a fél 8as vonatot Sölvesborg-ba. A menetrend alapján így volt fél órám Malmö-ben, amit pont kitudnék használni, gondoltam. Már decemberben megvettem a jegyem neten az éjszakai vonatra, amivel majd Svédországba, Åre-be megyek a jövő heti konferenciára. Anno kaptam 1 kódot e-mailben, amivel a vasútállomáson hozzájuthatok a jegyemhez az automatából, így gondoltam, ezt elintézem most, és nem a nagy út napján, hátha késve érek oda.... No, beütöttem a kódot hibátlanul, kinyomtatta a gép a jegyeim, csak épp nem adta ki! Mint aki jól végezte dolgát, visszatért a kezdőlapra. Uccu neki, elszaladtam a "resebutik"-ba (még jó, hogy annyit mászkáltam már a malmöi vasútállomáson), és vázoltam a problémát. Nem mehettem el a jegyem nélkül, mert akkor később már hogyan bizonygatom, hogy tényleg nem jutottam hozzá?! És hát, annyira nem volt olcsó... A hölgy nem tudott azonnal segíteni, mert egyedül volt a resebutikban, majd a beígért 5 perc helyett negyed óra múlva jött a kollégája, akivel elszaladtunk a dög automatához, kinyitotta, és kivarázsolta belőle a drága vonatjegyem!!!:) Megjegyzem, 10 másik jeggyel együtt, úgy látszik, azok nem kellettek a gazdáiknak annyira (?).

Még pont volt annyi időm, hogy elérjem a kinézett fél8as vonatot:) De mi lett volna, ha ez február 11én történik, és pl.lekésem azt a ritka vonatot, ami az Isten háta mögé visz Are-be?

No, a megérkezésem Sölvesborg-ba már zökkenőmentes volt, csak épp majd' megfagytam, hiába volt rajtam harisnya, 2 zokni, temérdek pulcsi:) Ha választani kell, akkor nekem inkább +40fok, mint -10, hiába vagyok téli gyerek:) Dehát, az én tervem volt ekkor (is) jönni Skandináviába:) Olyan "mérges" voltam, hogy az értékes kirándulós napomon ilyen hideg van, hogy felszaladtam 1 magasabban fekvő városrészbe, hátha melegem lesz:) Valamennyit segített, de főleg az a csokihabos-vaníliás-barackszószos süti segített, meg a capuccino, amit mérgemben elnyeltem:)

Sölvesborg nem túl nagy hely, de a rúnakövek, a várrom, a középkori városrész és a 12. századi templom (benne Szt. Dorottya ábrázolásával:)) nagyon vonzottak. A templomba 2. próbálkozásra sikerült bejutnom, elsőre még nem volt nyitva, de addig is megnéztem a városka határában fekvő várromot. Találtam egy egyedi, gyönyörű ruhákat rejtő boltot is, de sajnos nem az én pénztárcámnak találták ki:(

Az alábbi fotók 80%-át vaktában csináltam, ugyanis a nagy hidegben le-befagyott a folyadékkristályos kijelző, így kénytelen voltam "érzésből" fotózni:) De legalább ennyire működött:)

Sölvesborg-ból átvonatoztam Karlskrona-ba, Blekinge gyönyörű tájain át. Néha kicsit elbóbiskoltam, de igyekeztem szorosan rátapadni az ablak melletti fűtőtestre, annyira átfagytam...Éppen emiatt Karlskrona-ra már nem is szántam túl sok időt, az információs iroda alapján a főbb nevezetességeket futottam körbe. Meg különben is, nem volt nekem elég régi ez a város, jobban szeretem, ha minimum középkori gyökerei vannak a helynek:)

Végül este 8ra értem haza, és jól bevackoltam magam az ágyba, hogy kitaláljam a másnapi kirándulást:)

Mióta itt vagyok Dániában, ez volt az első reggelem, amikor lustálkodtam kicsit, nem keltem korán:) Eddig vagy a meló, vagy a nagy kirándulások miatt mindig minimum 6kor keltem:) De volt itt még más furcsaság is: mások voltak a fények és túl nagy csend volt. Félálomban rájöttem, hogy azért, mert a tetőablakokat belepte a hó, és a part közelében befagyott a tenger, így a hullámok téli álomba szenderültek:)

Még élénken élt bennem a tegnapi didergés, meg amúgy is szakadt a hó, így a közeli Køge-t szemeltem ki:) Odaérve még jobban szakadt a hó, így csak nagyjából körbesétáltam a középkori belvárost, és mentem vissza Koppenhágába, várt rám a Stroget, a fő bevásárló- és sétálóutca:)  Elintéztem a bevásárlást, találtam isteni pékséget és alig vártam, hogy hazaérjek (immár) meleg vackomba:)

Néhány kép a reggeli gyönyörű látványról, a havas Koge-ról és a Stroget-ről:

Az elmúlt hét sem volt unalmas, ezt főleg akkor érzékeltem, mikor a szokásos pénteki munkabeszámolóra készítettem az előadásom:)

+megcsináltam a prezentációm a jövő heti svédországi konferenciára (már nagyon nyomasztott, hogy még nincs kész)

A munkámmal kapcsolatban az a pozitívum, hogy tisztán látszik, létezik az a komplex, aminek a kimutatására fejlesztgetem a módszert. A héten sikerült beállítani a legoptimálisabb körülményeket (inkubálási idő hossza, hőmérséklet, koncentráció, stb.), csakhogy fogytán van az ominózus reagens és nagyon remélem, hogy jövő héten megjön!

Hét elején 2 napig szüneteltettem a biciklizést, ugyanis annyit gyalogoltam Stockholm-ban, hogy a rózsás bakancs fellázadt (valószínűleg jobban örült volna egy lustább gazdának), a bal Achilles-ínam meg úgy tűnt, hogy begyulladt (amit utólag nem is csodálok, annyit mentem a lúdtalpamon:)). Szóval 2 nap bicikli nélkül, mert attól féltem, hogy elszakad az ín, néha úgy fájt.

De nagyon hiányzott a biciklizés, és szerdán inkább visszatértem hozzá:) Talán kevésbé is terheltem így a lábam, és rohamosan javulni kezdett a helyzet:) Így el is kezdtem tervezgetni a hétvégi kirándulást:)

Annyira jó érzés reggel-este biciklivel menni-jönni! Együtt sodródni Koppenhága utcáin át a többi biciklissel...kicsit segít enyhíteni a nem-idetartozom-érzést, reggel felébreszt, este meg levezeti a feszültséget, és felfrissít szellemileg:) Most már azt is tudom nagyjából, mikor hogyan vált a lámpa, így lassítok/gyorsítok előtte:) +megtanultam a szabályokat, pl. ha lassítanak, akkor feltartják az egyik kezük:)

Szóval jó kis hét lett volna, ha nem jön a pénteki hír a Malév-ről:( Nagyon elszomorított, hogy ez is tönkre ment:( Ráadásul 2 hete vettem meg náluk Madridba a májusi repjegyem, így péntek este felhívtam a bankom, és elindítottam a pénzem visszatérítését:(

Péntek estére már teljesen hulla voltam, ráadásul én balga felvetettem, hogy aznap este én főzök:) Végül kitaláltam egy gyors fantázia-kaját: a kész gnocchi-t megfőztem, közben garnélarákot pirítottam hagymán, és egy enyhén fűszeres, könnyű szószt csináltam belőle créme fraiche-val (=tejföl:)). Hát, mind elfogyott:) Azt hiszem, csinálok még ilyet máskor is:)

Aznap estére nem maradt más hátra, mint végre kitalálni, hogy hova menjek szombaton:) Mérlegeltem az időjárást, a távolságot, és olyan tájnak kellett lennie, ahol még nem jártam:) Éjfélre megszületett a terv, és volt 5 órám aludni:)

Ahogy hazaestem péntek este, nekiálltam szendvicseket csinálni, bepakoltam "új", kedvenc hátizsákom, életjeleket adtam magamról, majd este fél 8 körül elindultam Malmö-be. Ismerve a mostanában rakoncátlankodó vonatokat, inkább több, mint egy órát szántam arra,  hogy átérjek. Most bezzeg jött minden úgy, ahogy kell, így Malmö-ben bőven volt időm kivarázsolni az automatából az előre lefoglalt "alvójegyem". Szerencsére már 10-től fel lehetett szállni a vonatra, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem, megágyaztam, és fotózgattam (még soha nem vonatoztam így, és olyan vicces volt:)).

Az "alvótársnőim" teljesen normálisnak tűntek, egészen reggelig....arra emlékszem, hogy a felső szinten fekvők szerencsétlenkedtek a fűtésszabályozóval, mire reggelre a hideg alvófülkében ébredtünk...de legalább Stockholm-ban:) Szuper volt, hogy alva tehettem meg ezt a távot és nem ment el a drága idő nappal:) Első dolgom volt, hogy vettem egy Stockholm-kártyát, szereztem térképet, beültem egy kávézóba, ettem-ittam sütit meg kávét, majd elzarándokoltam a szállásomhoz, ami nem volt más, mint egy B&B hajó, az óvárossal szemben! Gyönyörű helyen volt, a személyzet nagyon kedves volt, és a "Rune" nevű szobát kaptam meg, egyedül a hajó legtetején, ahol a madár se járt:)

Az első célpontom a Drottningholm palota volt. Mivel ilyenkor télen eléggé gyér a turistás-hajós közlekedés, metróval és busszal próbáltam eljutni oda. Hát nem volt egyszerű, mivel baleset volt a metrón, így hajkurászhattam a mentesítő buszt, amire pont fel tudtam zsúfolódni. Még a palota nyitása előtt odaértem Drottningholm-ba, így addig bejártam a hólepte kastélyparkot, igyekezve kikerülni a hó alatt orvul lapuló tavakat:) A palota gyönyörű volt kívül-belül is, íme pár fotó:

Miután visszabuszoztam-metróztam Stockholm-ba, a következő célpont a Royal Palace volt az óvárosban (Gamla Stan). Ha ettem valamit, akkor az mindig utazás közben volt, mert nem akartam időt vesztegetni, mikor minden csak 4-5ig van nyitva:) Megnéztem a királyi és a vendégszobákat, a kincstárat, és 1 múzeumot, ami a kastély tűzvész előtti állapotát mutatta be. Gyönyörű volt, és már akkor úgy éreztem, hogy aznapra kezdek betelni a sok-sok látnivalóval:)

Az óvárosban való bolyongást másnapra szántam, és inkább a Skansen felé vettem az irányt. Közben a jó előre kinézett nyitvatartások kattogtak az agyamban, hogy mi-hol-meddig van nyitva. Végülis még több mindent meg tudtam nézni, mint ahogy terveztem:) Szóval a következő állomás a Skansen volt, ide egyszerűen eljutottam metróval és busszal, de akár le is gyalogolhattam volna a Karlaplan-tól a távot, ha több időm lett volna. Hát ide nyáron mindenképp visszajövök még, annyira gyönyörű! Órákig el lehet bolyongani a svéd, finn, norvég tanyák között, vannak kis fatemplomok, különböző mesterségek házai, rénszarvasok, fókák, barna medve, róka, hiúz....fantasztikus volt:) Sötétedésre nagyjából be is jártam az egészet, csak az Aquarium-ba nem mentem be, valahogy nem "rajongok" az ennyire bezárt állatokért. A vadas park még elmegy, de a üveg-ketrec mögött nem szeretem nézegetni őket:(  Itt is van néhány fotó a Skansen-ről, ez annyira szép volt, hogy néha már tényleg skandináv vidéki tanyákon éreztem magam:)

Sötétedésig maradtam ott, aztán átsétáltam a Vasa múzeumhoz. Egész nap annyi gyönyörűséget láttam, de hogy ez is ennyire lenyűgöz majd, azt nem gondoltam! A Vasa egy svéd sorhajó volt, melyet 1626-1628 között építettek II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére. 1628-ban a Vasa vitorlát bontott a Gamla Stan déli csücskétől, hogy megtegye első útját. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások nyitva voltak. Ám egy hirtelen széllökés a hajót annyira megdöntötte, hogy ezeken át beömlött a víz. A hajó valamivel kevesebb mint 1300 métert tett meg a vízrebocsátása óta, és máris elsüllyedt a stockholmi kikötő közepén. A hajótestet végül is csak 1959-ben emelték ki, addig az 30 méter mélyen, szinte teljes épségben megőrződött a tenger fenekén...már csak azért is, mert a Balti-tengerben nem él meg a hajóféreg, ami tönkre tenné:) Többek között ezért is kezdték el felkutatni az itt elsüllyedt hajóroncsokat:)
Állítólag a kiállított, egész hangárt több emeleten át betöltő hajó 95%-a eredeti, ami nem semmi....Ide eljövök Apával:)

Mire bejártam a Vasa múzeumot, már teljesen lejártam a lábam, és elindultam vissza a szállásomra. A Nordiska múzeumra sajnos már nem maradt időm, de majd máskor:) Azért itt egy kép róla:

Hamar "hazaértem", ittam egy sört a hangulatos éttermi részben és megterveztem, hogy másnap miket nézzek meg.

Vasárnap jól kialudtam magam, úgyis csak 8tól volt reggeli. Csináltam néhány képet a hajnali fényekben ébredező Stockholm-ról, összepakoltam és nyakamba vettem a várost:)

 Ahová mindenképp el akartam jutni, az a Városháza volt, amit csak idegenvezetővel lehet megnézni. Így odamentem 10re, és az első vezetésre, sikerült is bejutni. Gyönyörű volt és nagyon sok érdekes dolgot mesélt róla az idegenvezető.

Mellékelek pár fotót a belső termekről:

Már nem volt más vágyam Stockholm-tól, csak egy kis grog, valami tipikus svéd süti (fika) és barangolás az óvárosban. Végülis még betoldottam egy hajóutat, ami a szigetvilág felé kalauzolta el a turistákat. Nagyon szép volt, bár nem maradtam végig kint a fedélzeten, és bementem grogért:) Közben egy felborult csónakost is kimentettünk, úgyhogy nem volt unalmas út:) Megkerültük a Fjaderholmarna-szigetet, és mentünk vissza a kikötőbe.

Miután 1kor kikötöttünk, csak úgy céltalan mászkáltam, gyönyörködtem az óvárosban (Gamla Stan), és  elköszöntem Stockholm-tól. Gyönyörű hely, és itt is nagyon el tudnék éldegélni....lehet, hogy be kéne valahogy jutnom a Karolinska Intézetbe?:)

A Stortorget-en beültem abba a bájos kávézóba, amit már tegnap kinéztem. Látszott, hogy jó hely, mert zsúfolásig volt, de pont el tudtam csípni egy szabad asztalt. Valami helyi édességre vágytam, és az étlapot elnézve a Wahlrona-csokigolyóra esett a választásom. Hmm, mennyei volt, igazi, sűrű keserűcsoki krém mindenféle magokkal és tejszínhabbal...ide is vissza kell még jönni!!:)
Amúgy étterembe nem volt kedvem egyedül beülni, meg úgyis volt egy csomó szendvicsem:)
A vasútállomáson kifundáltam, hogy melyik vonatra nem kell helyjegyet venni, és hamarosan, fél 4kor el is indultam Malmö felé. Egy nagyon kedves zenészházaspár ült mellettem és rengeteget beszélgettünk, adtak néhány tippet, hogy még hova menjek el Svédországban:)
Végül Malmö-ből át Koppenhágába, onnan egy másik vonattal át Skodsborg-ba, és éjjel 11re otthon is voltam:) Fantasztikus hétvége volt, pont ahogy elképzeltem:)

Múlt héten eléggé el voltam kámpicsorodva, mert az ominózus reagens csak nem akart rendeltetésszerűen működni:( Munkába- vagy hazafelémenet folyton ezen kattogtam, a biciklin tekerve valahogy jobban jöttek az ötletek. Jöttek-mentek újabb tervek, volt amelyiket el kellett vetni, mert keresztreakció volt a rendelkezésre álló anyagok között...aztán pénteken nem várt fordulat következett be:) A szokásos pénteki munkabeszámolón lepörgettem, elmagyaráztam a heti eredményeim, majd 4re végeztem az aznapi méréssel és felderengett egy halvány remény sugár:)

Így máris jobban indult a hétvége:) Még délelőtt lefoglaltam az "ágyam" az éjszakai vonatra, majd az orkánerejű szélben tekertem Norreport felé. Hiába volt a nagy igyekezet, mert a vonat mostanában eléggé kiszámíthatatlanul jár mifelénk, "vidékre", és már azon aggódtam, hogy nem lesz időm összeszedni a nagy útra a dolgaim. Végül sikerült:)

"Hihetetlenül frissen" hajnali 6kor kipattantam az ágyból, szendvicseket csináltam, összeszedtem aznapra a gondolataim, és kiosontam a házból.

Na mi volt az úti cél?:)

Rigshospitalet, Blegdamsvej, 76. kapu, 3. emelet. A LABOR!:) (a pénteki "igen" hozadéka).

Az első héten kapott kulcsokkal (ők már tudták, amit én még nem:)) és chip kártyával sikeresen átjutottam minden kapun, be a labor szívébe:) Kiszámoltam az új felálláshoz tervezett koncentrációkat és előkészítettem a lemezt holnapra. Otthon ezt csak a mérés előtti nap délutánján csináltam mindig, de itt az a szokás, hogy akár egész hétvégére is fednek PBS-ben, és teljesen jól működik!

A lemezem hétfőig a hűtőben aludhatta álmát, én meg elindultam Malmö-be. Pont elértem a kinézett vonatom, és még csokit is tudtam venni! Megjegyzem, Koppenhágában szakadt az eső....cselekednem kellett:) Gyönyörű helyeken kanyargott a vonat, dimbek-dombok tele fenyőfákkal...) Ez az, amiből több is lehetne Dániában:)

Az első úticél Göteborg volt. Térképem ide sem volt, de hamar szereztem, és felderítettem a nevezetességeket a belvárosban. A parkok városának is hívják (nagyon kreatívan:)), hát ott is sétáltam egyet, mígnem belebotlottam egy melegedőbe:) Egy pálmaházba, ahol pont tegnap óta lehetett látogatni a nyíló broméliákat! Gyönyörű volt, majd erről is lesz itten néhány fotó:

Viszonylag sietnem kellett, ha még Helsingborg-ból is akartam valamit látni. Odáig vonattal mentem, és közben olvastam az új kedvenc könyvem és néhány újonnan beszerzett prospektust. Ahol érdemes, összeszedek néhány turistáknak szóló propspektust, mert sokkal jobban szeretem azokat lapozgatva kitalálni a kirándulásokat:) Már nagyjából egész Dánia le van fedve:)

Helsingborg-ba érve már sötétedett, de így is gyönyörű volt a város: a kikötő közvetlenül a vasútállomás mellett volt, egybeépült a kettő, egy ultramodern "hangáron" belül. A fő nevezetesség itt a gótikus templom és a Karnan, ez utóbbi erődnek már csak egy tornya maradt. A 14. században Helsingborg Dánia egyik legfontosabb városává fejlődött, de a pestis megtizedelte a lakosságát, ráadásul a nagy északi háborúban a svédek végérvényesen elfoglalták.

Miután bejártam a látnivalókat, felderítettem a hatalmas Scandlines utasszállító hajót, ugyanis úgy terveztem a hazautat, hogy áthajózom Helsingor-be. Még mindig csodálkozok a dolgok itteni gördülékeny menetén, de az InterRail bérletemmel tényleg ingyen hajózhattam, és nem kellett bizonygatnom, hogy "márpedig ez erre is jogosít":).

Egy hosszú üvegfolyosó után szinte észre se vettem, mikor léptem a hajóra, annyira pontos volt az illesztés, és ugyebár egy ilyen nagy monstrum (jó esetben) nem nagyon dülöngél. Hacsak nem megy sziklának. Annyira hihetetlen volt, hogy már a hajón vagyok (csalóka volt a sok kávézó, a duty free shop), hogy gyorsan körbesétáltam, és még a fedélzetre is kimentem. Semmi kétség, a fenséges, hatalmas Aurora-n voltam. Még meg se ittam a kávémat, már át is értünk Helsingor-be (csak 4 km itt Dánia és Svédország között a táv). Pont elértem a Skodsborg-ba menő vonatot, és fél óra alatt otthon is voltam:)

Ez is szuper nap volt...de sajnos fogytán van az InterRail napjaim száma:( Dehát, február 5ig érvényes csak úgyis:(

Néhány kép Helsingborg-ról:

Nagy nehezen megszületett a szombati túraterv. Mikor már kikristályosodott, Marianne próbált lebeszélni a távolság miatt, de akkorra már túlságosan beleéltem magam. Másrészt meg most utazhatok korlátlanul, később méregdrágán jutnék csak el ide....márpedig ide egyszer mindenképp el akartam jutni:) Korán reggel indultam a koppenhágai főpályaudvarról, de nem bántam, mert volt kávém-sütim, és már maga ez a modern, kényelmes vonat is élmény + közben az ismeretlen táj elnézegetése:) Sajnos egész Dániára esőt jósoltak, reggelre így is lett. Erre bevetettem az ír trükkünket:)

Midőn Gáborral 10 napig az örök esők és smaragd mezők hazájában kalandoztunk, rájöttünk, hogyha csokit eszünk, még jobb kedvünk lesz, és akkor nem esik! 10 napból így 9-et esőmentesítettünk akkor, amin anno csodálkoztak is a helyiek, hogy "micsoda mázlink van, napsütés, eső nélkül, ilyet már rég láttak...":)

Amikor már 10 körül Közép-Jylland-on vonatoztam, bevetettem egy csokit. Addig szakadt az eső, aztán észak felé haladva átváltott hóesésbe! Ezzel már boldogan kiegyeztem:) A tervem az volt, hogy először Lindholm Høje-t nézem meg, világosban, ez volt a fő úti cél. Tömören annyit róla, hogy ez Skandinávia legnagyobb viking temetője, Aalborg-tól nem messze, a Limfjord túloldalán fekszik, egy dombtetőn. Sokáig homok borította, és csak valamikor a múlt században (hehe) fedezték fel az épületek és a sírok maradványait. Amikor először láttam róla képeket, eldöntöttem, hogy ide elmegyek:)

A vonattal elmehettem volna odáig egy darabon, csak nem tudtam, hogy a 2 km távot milyen terepen kell megtennem. Azt tudtam, hogy Aalborgból megy pont oda busz. Leszállva a vonatról szereztem térképet és kiderült, hogy csak egy falun kell átmenni, így visszaugrottam a még bent álló vonatra és vígan legyalogoltam az utat. Gyönyörű napos idő volt, szikrázóan fehér, hólepte tájjal. A látvány így talán még lenyűgözőbb volt - eddig csak nyári, hangafüves képeket láttam erről a régészeti területről, most pedig a fehér álmot alvó viking hantok még titokzatosabbnak tűntek.

Miután kigyönyörködtem magam, visszavonatoztam Aalborg-ba, és az óvárosban kalandoztam. Rengeteg szép régi épület volt, köztük a favázas házak a kedvenceim! A kinézett vonat indulása előtt beültem egy szimpatikus kávézóba, és kappucsínót kértem. Kb. 10 perc múlva jött a pincérnő, hogy sajnos ő nem ért a géphez,de tud hozni sima kávét, cukorral és tejjel. Hát jó. Percek múlva megjelent a "helyi kávéval": nagy csésze fekete tea, tej, cukor, és körülötte csokival bevont kávészemek. Hát majdnem elnevettem magam, végül angolosan lehúztam a teát-tejet, mert sietnem kellett és legalább meleg volt:)

Hazafelé már nem nagyon tudtam nézelődni, így olvastam az újabb kedvenc, letehetetlen könyvem (Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át). Kicsit Coelho-ra emlékeztet maga a műfaj, imádom a könyveit.

Idő közben kiolvastam az otthonról hozott könyveim:( Aztán rájöttem, hogy ezen a kis eszes telefonomon magammal vihetek egy csomó könyvet pdf-ben vagy word-ben, nem is nehéz, úgyhogy az elkövetkező hetekben végre nekiállok az elektronikus könyvtáramnak (amit monitoron úgyse szerettem olvasni, így meg mégis:)).

Este 10 körül hazaérve nem maradt más hátra, mint kitalálni a másnapi útitervet:)

Néhány kép Aalborgról:

Mielőtt a bejegyzés végén megmagyaráznám a címet, gyorsan írok az elmúlt napokról. Szerdán nagy volt a (korai) öröm, ugyanis megjött a pakk az otthoni laborból: utánam küldték szárazjégben féltett "kincsem", a sajátkezűleg és -vérűleg tisztított C4 fehérjét, meg az ellenanyagot, ami a kifejlesztendő módszeremhez kell. Uccu neki, másnapra fedtem is lemezt - másnapra ki is derült, hogy nem működik az ellenanyag! Törtük a fejünket, mit lehetne tenni, így péntekre még töményebben fedtem: péntek délutánra kiderült, hogy így sem "szólal meg", bár mintha halványan dózisfüggés látszódna. Az a legszebb az egészben, hogy amikor decemberben hosszas keresgélés után kiválasztottam és megrendeltem ezt az anyagot, rá kellett döbbennem, hogy ilyen monoklonális ellenanyagot, ilyen típusú módszerekhez csak 1 cég gyárt! Így hát megrendeltem tőlük. Látva, hogy gyéren muzsikál, dán főnökeim is lefuttattak egy keresést, és ők sem találtak más gyártót. A vicc az egészben, hogy ezt az ellenanyagot először a rivális arhusi kutatócsoport produkálta, és valószínűleg tőlük vette át a "receptet" a cég, akitől vettük. Szóval valahogy hozzájuk köthető. Átolvastam a termékleírást, és csak egy cikkben hivatkoztak erre az ellenanyagra, még 2003-ban, azt is az arhusiak írták! Lehet, hogy másnál sem vált be? Szóval Arhus így vág vissza! Ráadásul szorít az idő, mert valószínűsíthetőleg ők is ezen dolgoznak! A hab a tortán, hogy egy ismerősöm az Enzimológiáról pont az arhusiaknál dolgozik most! Tán konspirálni kéne?:)  (csak vicc volt:))

Lényeg a lényeg, hogy még próbálkozom vele. Ennek kapcsán a főnököm megkérdezte, nem tudnék-e bemenni vasárnap, hogy fedjek lemezt hétfőre? Másodpercek alatt átcikázott agyamon a hétvégére szánt túratervem, és megszületett az egyetlen lehetséges válasz: "Igen, persze bejövök!".

Pénteken délben összegyűltünk, és megtartottuk a szokásosk ebédelős munkabeszámolót. Elmondtam, mit csináltam a héten (hát nem kevés mérés volt) és megbeszéltük a továbbiakat. Az "boldogít" azért, hogy látszik, szépek, pontosak a méréseim, mert ezt az 1 ominózus anyagot kivéve minden más jól működik, és reprodukálom a korábban leírt eredményeiket. Ha nem jutok dűlőre ezzel az anyaggal, van más tervem, de akkor is bosszantó!

Azért voltak jó dolgok is a hét utolsó napján:

1. először bicikliztem szoknyában:) ki kellett próbálnom, mert mindig csodáltam, hogy még biciklizés közben is olyan csinosak a nők:) egyesek bundában, magas sarkúban is felpattannak!

2. felfedeztem egy szuper, ínycsiklandozó, üvegházba telepített piacot! hazafelé pont útba esik, és isteni dolgokat lehet venni-kóstolni:)

3. bánatomra és a rengeteg csapadékra való tekintettel vettem egy rózsás bakancsot:) annyira szép!

Mire este hazaértem, még mindig nem döntöttem el, hová menjek kirándulni másnap:) Aztán költségtervet csináltam (az InterRail bérlettel minél messzebb érdemes menni!), időjárást néztem, térképeket és turista leírásokat, míg éjfélre megszületett a terv:)

Jó korán felkeltem, mert nagy nap volt: a lila ódon biciklivel bevetettem magam Koppenhága kerékpáros dzsungelébe. Nagyjából ellestem már a helyi szokásokat, de azért meglepőek voltak a mindkét irányban többsávos bicikliutak helyenként és a külön biciklis közlekedési lámpák:) A helyzetet az nehezíti még, hogy a bicikliút pont a járda meg a buszmegállók között fut, így ha beáll a busz, a gyalogosok szerteszét röpködnek, a biciklisek meg szlalomoznak:) Úgy kell figyelni, mintha autót vezetnék, így teljesen felébreszt reggel:)

A nagy izgalmat még a mai kísérlet okozta, aminek az eredményére már nagyon kíváncsi voltam. 6-féle lehetséges komplex kimutathatóságát vizsgáltam (volt amit ők már leírtak), és végül szép lett a mérés, és az jött ki, ami nekik is:) Megmutattam a főnöknek is az eredményeket, és meg is terveztük a másnapi újabb variációkat:)

Ami nagyon feldobott még, az egy nagyszabású hazai pályázat, amihez hirtelen másnapra össze kellett rakni a részem. Szuper lenne, ha megnyernénk, akkor maradhatnék kis hazánkban dolgozni ("kalandvágyból", ha a jelen helyzetet nézzük...).

Kicsit megviselten, 5 óra után biciklire pattantam, és teljesen felüdített a tekerés, kiszellőzött az agyam. Norreport-nál leláncoltam a biciklit, és hamarosan már robogtam is a vonattal Skodsborg felé. Mostantól otthagyom majd mindig a biciklit, nem kell minden nap elcipelnem Skodsborg-ba meg vissza, és meglesz a napi mozgás:)

Az előző napi nagy túra után jól esett egy kis lustálkodás reggel, egészen fél 8-ig:) Utána küzdöttem a nettel, dolgozgattam egy kicsit, de annyira szép idő volt, hogy elkuncsorogtam Bernt-től az egyik biciklit, és elindultam Skodsborg felfedezésére. Hamar átértem a másik "faluba" a tengerparti úton, aztán visszafordultam, és kicsit az erdőben tekertem. A végére meg is szoktam, hogy kontrafékes a bicaj - utoljára 10 évesen ülhettem ilyenen, akkor majdnem nekimentem egy sziklának:) De most nem:)

Kezdek asszimilálódni, már ami az ebédet illeti: tipikus dán smorbrod-ot csináltam, telistelemagos kenyérből:)

Nekem van a legtrendibb nagymamám: délután olyat skypeoltunk, hogy csak na!:)

3 körül bementem a városba, egyenesen a Glyptotek-be. Ez egy hatalmas múzeum, mely a legkülönbözőbb kiállításokat kínálja (pl. egyiptomi, görög antikvitás, francia festők, stb. osztályok). Maga az épület is lenyűgöző: a teteje egy hatalmas üvegkupola, alatta hatalmas pálmafákkal és szobrokban dúskáló üvegházban.

Hát ennyi volt ez a nap + alább a fotók:

Még péntek este 9-kor is azon gondolkodtam, hogy hova menjek másnap? Valahová mindenképp akartam, és minél messzebb, mert csak úgy éri meg használni az InterRail bérletem (egy-egy általam kiválasztott napon annyit vonatozok, amennyit csak akarok). Tehát Roskilde-be biztosan nem ezzel fogok átugrani:)

A 2 nagy esélyes Ribe és Arhus volt, végül a bájos, ódon Ribe győzött Dánia 2. legnagyobb városával szemben. Utólag látom, hogy jól döntöttem:) A vonat 08:30-kor indult a főpályaudvarról, jó előre odaértem, szereztem kávét és még a megfelelő kocsit is megtaláltam, tehát végül nem kötöttem ki Flensburg-ban Ribe helyett:) Az út hihetetlenül kényelmes, halk és gyors volt, és mire átértem Dánia tőlem legmesszebb levő szigetére, Jylland-ra, már 2 lenyűgöző, tengert átszelő hídon is átkeltünk. Csak egyszer kellett átszállnom, és már ott is voltam Ribe-ben. Nagy vonalakban annyit kell róla tudni, hogy Jylland délnyugati részén fekszik, az Északi-tenger partján, és Dánia legrégebbi települése.

A vonatról leszállva rögtön a Torvet (főtér) felé vettem az utam a macskaköves utcákon át. Nem volt nehéz megtalálni, mert a katedrális tornya már messziről látszódott. Egyszerű, de annál szebb volt belül a dóm, és a torony tetejéről fantasztikus kilátás nyílt egészen a tengerig. Utána elsétáltam a kolostorhoz, betévedtem egy hangulatos temetőbe, de bármelyik utcán is mentem, mindig volt fotótéma a sok favázasház között. Imádom ezt a stílust!!! A turista irodában szereztem prospektusokat és térképeket Dánia összes tájáról, és végül bejártam a viking múzeumot. Szuper nap volt, gyönyörű idővel, és egy bizonyos szempontból jó volt így egyedül kalandozni:bár nincs összehasonlítási alapom, de talán kicsit az El Camino-hoz hasonlít ez a néhány hónapos magányos kalandozásom. Hosszú idő után volt időm, lehetőségem arra, hogy kizökkenve a mindennapokból elkalandozzak gondolatban, és jobban befelé figyeljek. Amellett meg az is jó, hogy nem másra hagyatkozom, ha el akarok valahová találni, és ez fitten tartja az agyat, tán még a tájékozódási képességem is javul majd:) Minden esetre, jó lett volna ezt a szép helyet a szeretteimmel látni.

Ha minden igaz, a jövő hétvégi terv egy rövid Dánia-Svédország túra lesz (ha már egyszer úgyis ingyen kompozhatok az InterRail-lel a 2 ország között).

Íme néhány kép Ribe-ről:

Csütörtökön eléggé nehezemre esett felkelni, de aztán bent feldobódtam, mert szépen sikerült a fikolin-3 ELISA-m:) Ez a módszer így most már kb. kipipálva:)

Ami még feldobta a napot, hogy nagy vidáman, egy cikket lobogtatva bejött reggel a főnököm: kiderült, hogy a rivális arhusi kutatócsoportnak sikerült kitisztítania azt a komplexet, aminek a kimutatására alkalmas módszer bevezetése pont az itteni projektem célja! A főnököm örült, hogy az Ő korábbi eredményeit evvel most megerősítették, én meg azért örültem, mert pont egy ilyen "forrongó" témába sikerült belenyúlni, és a riválisok nem azt csinálták meg, ami munkatervem célja:)

A péntek is pörgős-dolgos nap volt. Először is kerítettem néhány "önkéntes" kollégát, akik velem együtt vérüket adták a későbbi kísérleteimhez, aztán lemezeket fedtem a hétfői ELISA-khoz. Amint jövő héten megjön otthonról a még hiányzó reagens, nekiállhatok az eredeti tervnek, addig is a többi vonalon haladok.

A pénteki ebéd annyiból "különlegesebb", mint a többi, mert ilyenkor 10-15-en, az egész csapat bevonul egy tárgyalóba, és amíg eszünk, mindenki elmondja, hogy miket csinált a héten, milyen eredményei lettek, szerintem nagyon jó ötlet:) Viszont azt többször elmondták, hogy amik ott elhangzanak, ne adjuk tovább.

Közben Ma, a kínai lány meginvitált mindenkit házavató buliba, így 4kor munka után egyenesen odamentünk. Nagyon ötletes volt, mert együtt csináltuk a vacsit, dumplings-t: Ma vett rengeteg kész tésztalapocskát, előre készítette egy zöldséges-húsos tölteléket, majd mindannyian nekiálltunk lelkesen csinálni a derelyeszerű batyukat:) Amíg kifőttek, húst sütöttünk hot platte-n, előkerült a szójaszósz, wasabi, na meg a szaké:) Szuper este volt, vidám hangulat, de nem maradtam túl sokáig, mert ugyebár "vidéki" vagyok, na meg szombatra nagy kirándulást terveztem, korán keléssel:)

Hát eljött a nagy nap...igaz, hogy Gáborral este derítettük fel a klinikához vezető utat, a derengő reggeli fényekben sem sikerült eltévesztenem. Fél órával előbb odaértem, olvasgattam a cikkeket és készenlétbe helyeztem a tokajit. Pontban 10-kor bekopogtam a labor ajtaján, már bent volt a leendő főnököm, és nagyon kedvesen fogadott, örült a csokiknak és a tokajinak is:) Nagyjából megbeszéltük a terveket, amibe bekapcsolódott Lea és Mikkel is, velük is fogok majd dolgozni. Ezután végigvezettek az egy emeleten átívelő laborokon, bemutattak rengeteg embernek, megmutatták a labort és az irodát, ahol dolgozni fogok, és közben ebédidő lett. Van egy olyan jó szokásuk (és hozzá egy tágas külön ebédlőjük), hogy a csapat nagy része együtt ebédel, nagyon családias az egész! Levonulnak együtt a svédasztalos-halas-salátás-smorrbrod-os menzára, megpakolják kedvük szerint a tányérokat, és visszalebegnek az udvaron át a közös, saját ebédlőbe. Velem egy időben érkezett egy holland lány is több hónapos gyakorlatra, és Lea firkantott is pár üdvözlő sort az ebédlői üzenőfalra:)

Pörgős egy nép a dán, ami rögtön szimpatikus volt, és ebéd után fedtem is Lea-val egy lemezt a másnapi fikolin-3 ELISA-hoz (amit úgyis szerettem volna megtanulni), hogy némi rutint szerezzek az új laborkörülmények között. A sokadszori rácsodálkozás ekkor következett, igyekeztem leplezni gyönyörködésem az abszolút "instant" laborberendezések láttán: nem elég, hogy előre, gyárilag öntött géleket kapkodnak ki a hűtőből a western blot-hoz, a PBS kaniszterekben áll (nem nekem kell beoldogatni a sókat), kaniszterekbe állnak a mosópufferek rájuk csatlakoztatott gyorsmosó fejjel és hegyekben állnak a dobozolt pipettahegyek (ez sok konfliktust kiküszöbölhet:)). És ez még csak a kezdet volt. Gyorsan fedtem lemezt másnapra, és már mentünk is egy másik épületbe PhD-védésre, ami várhatóan angolul folyt. Végül, kiszámíthatatlan módon hol angolul, hol dánul tartotta a lány, dehát így még izgalmasabb volt. Utána hazaindultam, jól lesétáltam a 20 percet Norreportig, már csak azért is, hogy ellessem a biciklis szokásokat, és hogy merre tudnék munkába jönni. Bernt, megigérte, hogy kapok majd biciklit kölcsönbe, amit felvihetek a vonatra, és a vasútállomástól csak eltekerek a klinikáig:) Ez többszörösen jó: nem kell majd drága buszjegyet vennem, és aerobik bérletet se, hogy fitt maradjak:)

A háziak a lehető legtapintatosabb módon célozgattak rá, hogy főzhetnék nekik magyarul, csak arra nem számítottam, hogy pont aznap....sebaj, küldetés teljesítve. Én voltam felelőtlen, mikor magamtól megígértem ideérkezéskor:)

Szerdán még nagyobb kedvvel mentem be dolgozni Fikolin Országba, és haladtam a metodikával, ami sajnos csak holnap lesz kész:( Eleinte furcsa volt, hogy pl. nem blokkolják a lemezt úgy mint mi, és a hosszú inkubációs idők miatt harmadnapra lesz csak kész, dehát ez van. Igyekszem mindent ellesni, és az írószerraktárból kapott okosságos füzetben mindent írok.

A délutánt egy munkabeszámoló koronázta meg, aztán hazaindultam, kellemesen fáradtan. Gyors a tempo, és az egész napos csacsogás angolul, meg a dán feliratok kitalálása fitten tartja az embert....de eddig nagyon tetszik, csak egy szusszanásnyi idő nincs.

Az előregyártott WB gélek (mert hogy rengetegféléjük van) fölött még próbálok napirendre térni. De feledhetetlen szerelmem az az ELISA mosó, amivel csak át kell suhanni a lemez fölött:)

Január 8-a volt, a szülinapom, és az utolsó nap, amikor Gáborral kóborolhattunk:( Mivel nem akartuk kockáztatni a másnap hajnali járat elérését a gyér reptéri transzfer miatt, Gábor már reggel összepakolta nem túl nagy holmiját és úgy vettük a nyakunkba Koppenhágát.

Kinéztük az Osterport állomás környékét, mert arra van a Kastellet, a Kis Hableány és a közelben Amalienborg is. Délelőtt indultunk, a Kastellet mellett találtunk egy jópofa szélmalmot is, és elszántan dacoltunk az el-eleredő esővel. Mikor már kellőképp átfagytunk, Nyhavn felé vettük az irányt - ez az a városrész, ami a legtöbb képeslapon virít színes házaival a csatorna partján. Tényleg gyönyörű, hangulatos hely, tele jobbnál-jobb éttermekkel, végül el is csábultunk. Gábor mindenképp valami meleg ebédre vágyott, ami nem volt egyszerű, mert a dánok ebédre mindenféle szendvicset (smorrbrod-ot) esznek, de végül sikerült kreáltatnunk a séffel egy fish&chips-et:) Ezután jött a fő attrakció: a leendő munkahelyem felderítése, természetesen gyalog:) Nem volt kis táv, de még jó, hogy Gábor erősködött, hogy nézzük meg (én már mentem volna át Malmö-be, de jobb volt megtalálni az utat együtt végül). Jó környéken van, és ha nagyon mazochista vagyok, csak 20-30 percet kell gyalogolnom a Norreport megállótól:) Kezdett esteledni, de még Malmö-ben is akartunk nézelődni, így átvonatoztunk, csak fél óra volt. Jó, hogy nem mentünk át korábban, mert nem sok látni való volt, ennyi pont elég volt belőle. Késő este, az utolsó busszal mentünk ki a malmöi reptérre, mert a reggeli első busz indulása bizonytalan volt, így hát gondoltuk, hogy "jó időben" odaérünk Gábor járatának indulása előtt. Hát, sikerült...de a reptéri székek hosszú távon nem kényelmesek...

Gábor 9-én kora reggel hazarepült, én meg visszaballagtam Malmö-n át Koppenhágába, nem túl vígan. Kicsit sétáltam a délelőtt 10kor épp csak ébredező fő utcán (Stroget), aztán visszavonatoztam Skodsborg-ba regenerálódni és készülni az első munkanapra.

Január 7-én arra ébredtünk, hogy esőcseppek kopognak a tetőablakon - nem túl jó jel a városnézéshez. Megreggeliztünk 4-en (Marianne, Bernt, Gábor és én), közben sokat beszélgettünk. Bernt egy amerikai műszaki cégnek dolgozik, Marianne pedig gyermekorvos és gyakran jár Uganda-ba, ahol asztmás gyerekekkel foglalkozik. Hihetetlenül kedvesek és szimpatikusak, az ember rögtön otthon érzi magát!

Mivel az eső nem akart elállni, úgy döntöttünk Gáborral, hogy elmegyünk Helsingor-be, a Kronborg kastélyhoz (ez a "Hamlet-vár"), ide ugyanis ment közvetlen vonat Skodsborg-ból, és gondoltuk, csak nem esik egész nap:)

Gyönyörű, hatalmas reneszánsz vár, amit víz vesz körül egy félszigeten, ami a tengerbe nyúlik. Bebarangoltuk az egészet, rengeteg gyönyörűen berendezett lakosztályon át, megnéztük a hozzá tartozó kápolnát és a kazamatákat is, ahol elemlámpával lehetett bolyongani.

Végül, a szuvenír shop-ban rátaláltam arra a mécsestartóra, amit még 2 éve kinéztem magamnak Odense-ben, a királyi koronát formázza, majd lesz kép:)

A hideg szél ellenére még bolyongtunk kicsit Helsingor hangulatos utcáin, megmelegedtünk egy cukrászdában, aztán az S-toggal (itteni HÉV) bementünk Koppenhága belvárosába.

Akkorra már elállt az eső és belevetettük magunkat a standard koppenhágai látnivalókba. Elindultunk a Central Station-tól a Stroget-en át (fő bevásárló utca), amin egymás után jöttek a látnivalók (Rundturm, Radhus, Kongens Nytorv) és rengeteg hangulatos utcácska.

Kitaláltam, hogy nézzük meg a hippinegyedet, Christiania-t...hát, a "legjobbkor", sötétedés után értünk oda, de miután elhúzott ellettünk néhány rohamkocsi, nem mentünk mélyebbre a gettó belsejébe. Maradt emlékbe a falakon felsejlő graffiti, az utcai lámpák halvány fényében. Amúgy tavasszal szerveznek ide túrákat is, talán szervezetten és nappal nagyobb élmény lehet:)

Ezután a Tivoli park felé vettük az irányt, de sajnos április 12ig téli álmot alszik.

Amúgy nagyon jó, hogy a belvárost kb. gyalogosan be lehet járni, ha nem lusta az ember, elég sűrűn akadnak látnivalók:)

Csak a biciklisekkel kell nagyon vigyázni, mert eléggé uralomra törtek:) De lehet, hogy én is avval fogok munkába járni, csak még kitapasztalom a helyi szokásokat:)

Este 7 magasságában már korgott a gyomrunk és némi bolyongás után találtunk 1 viking éttermet, ahol isteni steak-eket ettünk. Nem vagyok benne biztos, hogy a steak meg a vikingek közeli rokonok, de valahogy összehozták a kettőt, nem rosszul:) Viszont a mézsör, az fantasztikus volt...

Rendesen elfáradva, este 9 után értünk haza és bezuhantunk az ágyba.

Az újév első napjainak lázas készülődését siker koronázta: 99% valószínűséggel minden fontos dolgot sikerült bepakolnom 2 bőröndbe, közben egyik sem robbant szét a beletömött mennyiségű csomagtól és mindegyik a súlylimit alatt volt! Igaz, mindkettő elvesztette az egyensúlyérzékét, mert fel-felborultak...

Gáborommal január 6-án, 09:50kor szálltunk fel Malmö felé (mert hogy csak oda volt fapados járat, de onnan meg olcsó és látványos az átkelés az Öresund-hídon Koppenhágába).

Az első meglepetés az volt, mikor kiderült, hogy a malmöi reptérről nincs vasúti összeköttetés a city-be, dehát volt transzfer busz, amivel fél óra alatt beértünk. Csodával határos módon még a csomagjaink sem vesztek el / lettek feltörve, dehát csúnyán is néztünk volna, ha már befóliáztattuk őket Budapesten.

Szóval beértünk a malmöi vasútállomásra, ott felszálltunk egy Koppenhágába menő vonatra, és örömmel konstatáltam, hogy valóban érvényes a jó előre megvett svéd InterRail bérletem, amit aznap mindenképp el kellett kezdenem használni, mielőtt betöltöm a 26-ot.

Koppenhágában kávéztunk egyet (mert túl korán értünk volna a vendéglátóimhoz) és kényelmesen felszálltunk egy Skodsborg/Niva felé menő vonatra. A dán InterRail bérletem is működött:)

Felhívtam Bernt-et, hogy hamarosan megérkezünk, aki olyan kedves volt, hogy várt is minket a skodsborgi állomáson. Ez a hely egy üdülőövezet a tengerparton, telis-tele gyönyörű házakkal és egy wellness hotellel.

Bernt és Marianne háza egy 18. századból fennmaradt kis ékszerdoboz! Tele csigalépcsőkkal, rejtett zugokkal, tengerparti-panorámás konyhával, és a tetején a körablakos tetőterem, ami szintén a tengerre néz! Egy magamfajta romantikus lelkületű lány nem is kívánhatna szebbet.... A hab a tortán, hogy egy "little sweet dog" is tartozik a mesebeli házhoz, a 11 éves labrador-hölgy, Chili.

Épp hogy lepakoltunk, elindultunk Bernt-tel megsétáltatni Chili-t, és közben bejártuk az amúgy nem túl nagy Skodsborgot. Vettünk némi vacsiravalót, és elég hamar beájultunk az ágyba. Reggel felkelve sem ért véget ez az álom...

Itten van néhány kép új, átmeneti "otthonomról":